Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

tatár formákhoz és szóalakokhoz kapcsolódik, onnan származik. Arra kell tehát gondolni, hogy az oroszok és a magyarok tanítói ezen a téren egyaránt a sztyeppe nomád népei voltak, s mindketten azoktól kölcsönözték a tárgyakat és a szavakat is. így gondolta ezt már HAUDRICOURT

100 amikor a lófogatolással kapcsolatos mongol-török eredetű szavak két csoportját különböztette meg. Ehhez CZEKANOWSKI

101 azt fűzte hozzá, hogy az első szócsoport ('málhás nyereg', 'szügyhám') szorosan kötődik a mongol, tibeti és mandzsúriai formákhoz, szóalakokhoz, s Európa jelentős részén a magyar nyelv közvetítésével terjedhetett el. Ez a hatás nem korlátozódott csak a Duna-menti országokra, hanem elérte a Rajna vidékét, Hollandiát és Angliát is. A második sorozat, szócsoport viszont, amely a török-tatár formákhoz kapcsolódik ('vállhám'), szláv közvetítéssel terjedt el a német, román és velencei nyelvterületen. A két sorozat, szócsoport között nagyon lényeges eltérés van abban a tekintetben, hogy a második szócsoport [chamat, chomut) igen szorosan kötődik a vállhámhoz. Kivéve az ukránokat, akik nem használják a vállhámot, s ezt a nevet a szügyhámra vonatkoztatják. Az elmondottakból az a végkövetkeztetés adódik, hogy a honfoglaló magyarok főként szügyhámot használtak, s azt hámnak nevezték. Valószínűleg ismerték a nyakhámot is, amit a hamutszóval vagy hozzá nagyon hasonló hangzású szóalakkal neveztek meg. E terminusok német eredete kizárt, orosz származtatása valószínűtlen és szükségtelen. E szavak eredetét az ótörök (altáji) nyelvekben kell keresnünk (1997). 110. HAUDRICOURT, André Georges 1948. 61 111. CZEKANOWSKI, Jan 1952. 119.