Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

sű szekeret. Az utóbbi kettő lényegesen kezdetlegesebb összekapcsolási mód, mint az első. Voltaképp az egyetlen nyújtófával összekapcsolt, könnyen forduló, gyorsan szétválasztható, első és hátsó taligából álló szekér a legmozgékonyabb. A magyar nyelvterületen az újkori paraszti szekereknek csupán ez az egyetlen nyújtóval öszszekapcsolt típusa ismeretes. Meghatározó az egy rúddal, páros fogatolással közlekedő szekér.

62 Az alváz szerkezete, az elő- és utószekér kapcsolatát biztosító rudak száma (angol main-beam, orosz lisica, német Langbaum) a vonórudak és a fogatolt állatok száma azonban fontos rendező elve az európai szekértípusoknak.

63 A derékszeg, a „csapos előtengely" Árpád kori terjedése hazánkból nyugat felé lehetőséget ad arra a következtetésre, hogy a 10-11. században már az egyszeri összeerősítésű (egy nyújtóval felszerelt), fordulékony szekeret használta a magyarság. A vonórudak számáról és a vonóállatok fajtáiról, az összefogott állatok számáról, módjáról (egyes és páros fogat) legfeljebb feltevéseink lehetnek. Minthogy az „egyrudas" és a „kétrudas szekér" európai határvonala átszeli az ukrajnai sztyeppét kelet-nyugati irányban, s a Don torkolatvidékén, illetve a Kaukázus északi előterében húzódik,

64 a régi magyarság csoportjai az „egyrudas" és a „kétrudas" szekérfajtát is használhatták. A négykerekű szekér gyors fordulását a szekereié (vagy előszekér) fergettyúje, más szavakkal szólva a „csapos előtengely" teszi lehetővé. Ezt a csapot a népnyelv derékszeg néven ismeri. Ez a vaspálca kapcsolja össze a tengelyt a rajta fekvő párna- vagy vánkosfáta fergettyűvel és az utószekér kapcsolódását biztosító nyújtóval. Ezek furatait pontosan egymáshoz kell illeszteni a szekér összeszerelése és az alkatrészek derékszeggel'való összekapcsolása érdekében. Nyugat-Európában a „csapos előtengely" (a derékszeg) a 13. században jelent meg, de orosz és lengyel területen a 12. században már ábrázolták (például a novgorodi bronzkapun). Ez a technikai újítás minden jel szerint a Fekete-tenger melléki sztyeppevidéken született a gyors, melegvérű lovakkal fogatolt könnyű szekerek, négykerekű járművek vontatása kapcsán.

65 Nem állítható biztonsággal, hogy a Levédiában élő magyarok már ismerték. Annyi bizonyos csupán, hogy a 14-15. században a könnyű magyar kocsik egész Európában elhíresültek. Igen valószínű, hogy a nyugati országok a „csapos előtengely"-t is magyar minta után kezdték alkalmazni a 15. században. Az alvázra épített kocsiszekrény formájára, kitámasztására nézve kevés történeti adattal rendelkezünk. Anyagáról azt kell megjegyezni, hogy bárdolt deszka helyett főként vesszőből font kasokkal lehet számolni. A baskírok a 20. század elején nyírfagúzsból és vesszőkből fonták a szekér felső részét. Végül egy erős, teknő alakú kast kaptak, amit nem lehetett kiemelni, levenni a szekérről. Akkoriban a szomszédos tatárok, oroszok már inkább deszkából készítették a kocsiszekrényt.

66 62. MNA. 191. térkép 63. FENTON, Alexander 1976. 11-12.; PUTSCHKE, Wolfgang 1971. VIIRES, Ants 1978. 78-80. 64. CZEKANOWSKI, Jan 1952. 111. 65. MAKKAI László 1984. 36-37. 66. TACÁN Galimdsán 1938. 233.