Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

ges hozzá nagy kerék, hogy a taliga könnyen átgördüljön a kis öntözőcsatornákon. (Szíves szóbeli közlése 1975-ben Moszkvában.) Magas kerekű taligát neveztek arbának a 20. század elején az Alma Ata vidékén élő kazahok. A jármű padozata olyan magasan volt, hogy még a mélyebb vizeken, a Térsz folyó ágain is átkelhettek vele anélkül, hogy a kocsirakományt víz érte volna.

45 A Fergánai-medencében élő kipcsak-kirgizek a porták kapuját úgy méretezték, „hogy az arába, a közismert ázsiai nagykerekű kordé, kényelmesen befér rajta."

46 A baskír arba ezzel szemben négykerekű szekér. Főként abban különbözik az orosz és a tatár szekértől, hogy azoktól mindig hosszabb.

47 Ukrajna sztyeppevidékein a kétlovas taligát nevezték harbá-nak. Ennek is magas kerekei voltak, s széles körben használták végig Ukrajnán.

48 Postakocsi, sőt a 18. században már luxuskocsi volt az arába jelentése a török birodalomban. Ilyen kocsi járt Isztambulból Szófián át Belgrádba, de elterjedt a török, arab arába Észak-Afrikában is, egészen Tunéziáig.

49 Ez a jármünév olyan vándorszó, amelyet feltehetőleg az oszmán-törökség terjesztett el. Tőlük kerülhetett az európai török-tatár népekhez és a szlávság keleti és balkáni csoportjaihoz. Helyenként régi járműneveket szorított ki. Hiszen a „kirgiz arba" eredetileg a kokán (hokán) volt; a szintén nagy kerékkel készült taliga. A kerekek átmérője embermagasságú. Sekélyebb vizeken könnyen átkelhetnek vele anélkül, hogy víz érné a rakományt. A tengelyhez két rúd kapcsolódik, azok közé fogják be a hámmal húzó lovat. Ha nincs teher a kokánon, a két rudat a ló nyergéhez kötik.

50 Az örményeknél, noha az ókortól ismeretes náluk a négykerekű kocsi, a paraszti életmódban főleg a kétkerekű arba használatos a 19. század derekáig. A szó az oroszok és törökök felől érkezett, saját nyelvükön szel, szal, szajl a taliga neve.

51 A kibitkához hasonlóan régi kölcsönszó az oroszban a teljéga. így nevezték azt a könnyű szerkezetű parasztszekeret, amelyet a közép-ázsiai postavonalon (például Taskent és Csimkent között) poggyászkocsiként használtak a 20. század elején. Ezt a négykerekű, kétrúdú járművet három ló húzta, s a szekér két rúdját elöl ív alakú fa fogta össze.

52 Az orosz teljéga szó a 11. század óta kimutatható. Eredetileg kétkerekű jármű neve lehetett ott is, miként a magyarban (vö. taliga). Az Altáj északi, középső részein használatos jármű a taratayka-nak nevezett szekér. Nem tudni, milyen kapcsolata van az ukrán-lengyel nemesség és a kozák vezetők taradyky elnevezésű kocsijával, amiről a 18-19. századi források szólnak.

53 A csumákok (orosz fuvarosok) mája elnevezésű nehéz, egyrúdú, négykerekű társzekereiről (vö. magyar mázsaszekér), az ukrán parasztok kétkerekű, egyrúdú taligáiról [beda, bidka), s a kelet-európai térség többi járművéről nincs terünk szólni. 45. ALMÁSY György 1903. 86, 46. PRINZ Gyula 1908. 90.; Részletezően: PRINZ Gyula 1911. 9-10. 47. TAGÁN Galimdsán 1938. 233. 48. PRYCHODKO, Mykola P. 1973. 409. 49. BRAUDEL, Fernand 1985. 421.; A balkáni arabához: SZILÁDY Zoltán 1931. 338. 50. TÁGAN Galimdsán 1938. 237-38. Sajnos a hámot nem írta le. 51. PETROSZJAN, L.N. 1972. 105-110. 52. ALMÁSY György 1903. 64., 81. és 29. kép. 53. LEVIN, M.G.-POTAPOV, L.P 1964. 311.; PRYCHODKO, Mykola P. 1973. 411.