Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

prémszállítók egyaránt - áruszállításra, teherforgalomra szolgáltak, s nem sokban különböztek a tatárok vagy a bizánci görögök jármüveitől. Van Rubrukmk egy nehezen értelmezhető adata. Különlegesen nagy méretű sátorszállító járműről szól, amit huszonkét ökör vontatott. Tizenegyet fogtak be egy sorban a szekér széltében végig, tizenegyet pedig ezek előtt. Lemérte a keréknyom távolságát: húsz lábat tett ki (kb, 6 m). Amikor pedig „a jurta rajta volt a szekéren, mindkét oldalán legkevesebb öt lábnyira állt el a kerekektől [...] A szekér tengelye olyan vastag volt, mint egy hajóárboc; egy ember állott a jurta ajtajában fenn a szekéren, aki hajtotta az ökröket."

22 A sátor átmérője kb. 10 m lehetett, azaz kisebb palota. Ilyen speciális járműve és fogata legfeljebb néhány vezérnek, törzsfőnöknek lehetett. Mégis érdemes megemlíteni, mert arra figyelmeztet bennünket, hogy a régi mongolok taligái és fogatai között az egyetlen ökörrel vontatott kicsi, ún. ládás taligától kezdve, a magas kerekű tevés taligán át a különleges méretű és vontatású, kerekekre épített palotáig sokféle jármű létezett. A nogaji tatárok 1603-ban - amikor Zalánkeméni Kakas István és kísérete átutazott a földjükön - még mindig őrizték a „taligás életmódot". „Nemezből és pamutból készült csinos lakhelyeiket, melyek eléggé hasonlítanak apró sátrakhoz (csakhogy fönn nagyon gömbölyűek, kétkerekű talyigákon tevékkel húzatják egyik helyről a másikra."

23 A magyar szekérezés korai szakaszai Az 1970-es évek elején - amikor ezzel a kérdéssel először találkoztam - a magyar szekerek őstörténetéhez közvetlenül kapcsolható régészeti adalékok még nem álltak a kutatás rendelkezésére. Az általános régészeti és etnológiai irodalom tanulsága szerint is megállapítható volt, hogy „a mai délorosz sztyeppe övezetében az i.u. első évezred derekán a magyarok már számos jármű-típust találhattak, amelyek Belső-Ázsiából és Elő-Ázsiából a Kaukázuson át egyaránt odakerülhettek." Ugyanott azt is leszögeztem, „hogy a magyar szekérterminológia legrégibb rétege a honfoglalás előtti időkben gyökerezik, s török, mongol, iráni kulturális kapcsolatokra enged következtetni. Ezek a műszavak elégséges bizonyítékát adja, hogy a szekér minden nélkülözhetetlen alkatrésze már ekkor rendelkezésre állt a nyelvi megfelelőkkel együtt."

24 Azóta a magyar szekerezés őskorának számos új bizonyítéka jelent meg a szovjet és a magyar régészeti irodalomban. FODOR István feldolgozta és közreadta az 1970-es években publikált szovjet ásatások tanulságait. Nem csupán azt erősítette meg, hogy a tömör kerekű, két- és négykerekű szekerek a kelet-európai és a nyugat-szibériai sztyeppéken az i.e. 3. évezredben terjedtek el, hanem azt is va22. RUBRUK W. 1255/1986. 208. 25. SZAMOTA István müvéből ismerte ezt az adatot már BÁTKY Zsigmond is. Megemlíti, hogy SZAMOTA István 1892. 34. szerint a leírt sátras taligát nevezik kibitkának. BÁTKY Zsigmond 1930. 5. Újabb kiadása BODROGI Tibor szerk.: Messzi népek magyar kutatói. I. Budapest 1978. 21. 24. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 11-13.