Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

2. kép. Egymáshoz erősített ládás telegák, Chölönbuir, Mongólia. Földes L. felv. 1967-ben. Néprajzi Múzeum F. 218861 Fedett kocsikról, ökrök által vontatott szekerekről adott hírt az 1245-ben Sail/kánhoz követségbe küldött Piano Carpiniis. A kisebb jurtákat a mongolok szétbontva, málhás állatok hátán szállították. Azonban „másokat nem lehet szétbontani, hanem szekéren kell szállítani. A kisebbek fuvarozásához elégséges egy ökör a kocsiba fogva, a nagyobbakhoz, aszerint, hogy mekkorák, három, négy vagy meg több ökör szükséges. Bárhová vonuljanak, akár háborúba, akár máshová (jurtáikat) mindig magukkal viszik." A pápa követe jelentésében megemlítette azt is, hogy a mongol főemberek bálványaikat „szép fedett kocsiba állították a sátor bejáratával szemben, aki pedig abból a kocsiból ellop valamit, azt irgalom nélkül megölik." Beszámolt arról is, hogy a dél-oroszországi tatárok asszonyai „hajtják és javítják a szekereket, megrakják a tevéket; minden munkájukban bámulatosan gyorsak és serények."

14 A pápai követ szövegeiből nem világos, hogy hány kerekük volt a tatár jármüveknek. Szerencsére RUBRUK Willelmus flamand ferences rendi szerzetes 1255ben keletkezett útleírása bővebben szól a látott jármúvekröl. Az ő adatait ismerte már BÁTKY is, amikor azt írta, hogy a tatár kánok udvartartásához „200 kétkere14. Piano CARPINI 1247/1986. 97-98. 112.