Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szekerek és fogatok a honfoglalás korában (1997)

SZEKEREK ÉS FOGATOK A HONFOGLALÁS KORÁBAN Földes László emlékének Etnográfus elődeink nem vizsgálták kiemelten a szekerek és fogatok korai, honfoglalás kori történetét. Utalásaik azonban azt mutatják, hogy volt elképzelésük a korai idők kerekes járműveiről. GYÖRFFY István összegzőén írta az 1930-as évek elején: „Szekér' szavunk MUNKÁCSI és SCHMIDT szerint óindiai eredetű, de már az ugor-magyar korban ismertük. A szó Indiából nem közvetlenül jutott el a finnugor népekhez, hanem az iráni eredetű szkíthák közvetítésével, akik mint nomádok szekéren vándoroltak. A szekér ősi formájának a kétkerekű taliga tekinthető. Dél-Ázsiának ez a legelterjedtebb kerekes járműve. Ezt használják a közép-ázsiai nomádok, sőt Európa déli, földközitenger-melléki részén is ez a legelterjedtebb közlekedő és teherhordó eszköz az ókortól napjainkig."' BÁTKY a honfoglaló magyarság hajlékait számbavéve írta: „voltak aztán szekérsátorok is, vagyis kétkerekű szekerek nemezpokrócokkal betakarva; olyanfélék, mint az erdélyi kóberos, vagy a nyíri ekhós szekerek. Rájuk rakták fel az asszonyokat, gyerekeket, eleséget. „A sátor honfoglalás előtti török, a nemez és szekér meg iráni-perzsa eredetű szó."

2 Foglalkozott a pásztortaligák és a vontatható „házacskák", gabonáskasok történetével is. Idézi Vetsel Pap István 1757-ben közölt adalékát a besszarábiai Tatárországról: „A városokat és Házokat nem kedvelik, a mezőkben talyigákban és olly házatskákban, a'melyeket egy helyből más helyben elvontathatnak, a' Barmaiknál s vetéseik mellett laknak..." Hozzáveszi ehhez Pallas 20 évvel később megjelent művének adalékait a kundur-tatárok könnyű sátrairól, amelyeket kétkerekű arbákra raknak. Valószínűsíti, hogy a besszarábiai és a krimi tatárok olyan „kunyhótalyigá"-n éltek a 18. században, „amilyen a kaukázusi és turkesztáni török népek közt divatos." Bizonyosra veszi, hogy a hortobágyi és a Duna-Tisza közötti pusztákon a 20. század elején leírt pásztortaliga szintén „jurtszármazék".

3 írott források adalékai A honfoglalás korára vonatkozó írott források sajnos igen szűkszavúan szólnak a kerekes járművekről és fogatokról. Regino prümi apát 908-ban jegyezte fel a magyarokról a következő sorokat: „Feleségeiket és gyermekeiket szekereken viszik magukkal; a záporok és a hideg miatt bőrből készült tetőket használnak házak helyett."

4 Ibn Ruszta szerint „Sátraik (boltos jurtjaik) vannak, és együtt vonulnak a 1. GYÖRFFY István é. n. 214. 2. BÁTKY Zsigmond 1935. 202. 3. BÁTKY Zsigmond 1930. 4-5. 4. GYÖRFFY György szerk. 1975. 205.