Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)
A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez (1973)
ben is számolni kell azzal, hogy az invenciók kisszámú centrumból sugároztak szét. 15 Nincs lezárva a kérdés, hogy a kétkerekű és a négykerekű járművek azonos eredetűek-e. Vajon mindkettő villás csúsztatóból fejlődött ki, vagy csak a kétkerekű s ez esetben a négykerekű egy szántípusra vezethető vissza.' 6 Az is vitatott, hogy kik voltak a kerekes járművek feltalálói. Az egyik tábor szerint a kocsi őshazája Mezopotámia volt, a másik a nomád népekre szavaz és az eurázsiai sztyeppe övezetét tartja a kocsi szülőhelyének. 17 Az „öskocsira" vonatkozó ismérvek TARR László összegezése szerint a következők: 1. háromrészes korongkeréken járt, 2. e kerekek száma kettő vagy négy volt, 3. a vontató állatokat páros járomba fogták, 4. a négykerekű, egyrudas, páros jármos szekér valószínűleg a szánból fejlődött ki, 5. a kétkerekű taliga őse pedig alighanem a csúsztató volt. 18 Hozzáfűzzük, hogy amennyiben a szekér előzményének a szánt tekintjük, akkor nem származtathatjuk egyetlen centrumból az összes kerekes járművet, s a szekér előzményét sem kereshetjük [csupán] Mezopotámiában, Magyar szempontból az első kérdés az lehetne, hogy hol és mikor ismerkedett meg népünk a kerekes járművekkel, vajon ismerte-e a szekeret és a taligát a Kárpát-medencébe érkezése előtt. A második kérdés a honfoglalás előtt már ismert járművek formájára vonatkozhat. Ismerték-e eleink a kétkerekű és a négykerekű járművet is, vagy csak az egyiket, s akkor melyiket? E kérdések megválaszolásához közvetlen régészeti bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, de nyelvészeti támpontokat lehet találni. A jármünevek közül a szekér honfoglalás előtti, valószínűleg iráni eredetű jövevényszava nyelvünknek. 19 A taliga szintén honfoglalás előtti átvétel, a mongol eredetű szó útja azonban nem tisztázott eléggé. 20 A targonca szó mongol megfelelője a tärgän, a magyarral azonos értelemben mutatható ki. 21 Ezek alapján joggal tehetjük fel, hogy már a levédiai magyarok is több típusát ismerték a kerekes járműveknek. 22 Hangsúlyozni kell, hogy a régészeti és etnológiai bizonyítékok szerint a mai délorosz sztyeppe övezetében az i. u. első évezred derekán a magyarok már számos járműtípust találhattak, amelyek Belső-Ázsiából és Elő-Ázsiából a Kaukázuson át egyaránt odake15. CHILDE, Gordon. 1954. 16. BIRKET-SMITH, Kaj 1969. 201. 17. Összefoglalóan szól a kérdésről TARR László 1968. 25-47; A szkíta kocsihoz I, BÖKÖNYI Sándor 1956. 18. TARR László 1968. 24. 19. Vö. BÁRCZI Géza 1941. 284.; BÁRCZI Géza 1966. 43.; BÁRCZI Géza-BENKÓ Loránd-BERRÁR Jolán 1967. 278-279. A magyarnyelv története. GYÖRFFY István é. n. 214. 20. Vö. BÁRCZI Géza 1941. 299.; KNIEZSA István 1955. nem tárgyalja.; BÁRCZI Géza 1966. 49.; LIGETI Lajos 1962. 168. [A mongolok titkos története.) A mongol teiege a szlavón keresztül jutott el a magyarba. 21. VÁCZY Péter 1958. 277. (Századok) 22. TARR László felteszi, hogy a honfoglalás előtti magyarok a négykerekű jármüvet is taligának nevezték. (TARR László 1968. 166.) E feltevés kiküszöbölhető. Az ugyanott említett madzsamevü jármű aligha vezethető vissza a népvándorlás korába. Valószínűbb, hogy a Krímben raboskodó erdélyiek, székelyek révén terjedt el a 16-17. században. Erre utal a formai egyezés, amire felhívja a figyelmet SZILÁDY Zoltán 1931. 388.
