Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Jármok és hámok (1985, 1994)

Kárpát-medence, mind a járomformák, mind a lófogatolás eszközeinek európai térképén kiválik kompakt egységével. Más európai régiókban több eszköz fordul elő egymással keverten, de a magyar nyelvterületen kizárólagos a legfejlettebbnek tekinthető mariga (rámaiga) és a szügyhám használata. (290. lap) Ezt a megállapítást a magyar népi kultúra specifikumainak számbavételekor feltétlenül figyelembe kell venni. Kiemelkedő a dolgozat számos egyéb eredménye közül is. A magyar iga és hámformák korai történetét tovább kell kutatni. BODÓ Sándor felteszi, hogy eleink Levédiában ismerték meg a fából készült marjárom valamely típusát. Erre ma még alig van bizonyíték. Azt sem tudjuk, hogyan nevezhették a honfoglalás előtti jármot. Lényegesnek tartom a vonószíjas járomforma történeti szerepét. Annál is inkább, mert a közép-ázsiai és kaukázusi népek napjainkig használnak vonószíjas jármokat.

22 Nálunk Csík, Udvarhely és Göcsej őrizte meg [20.] századunkig a közszíjas járomformát. Ennek célszerűsége abban áll, hogy nem tartja olyan mereven a jármot, mint a rúdfejes és járomszeges szerkezet. Ennélfogva nem rázza az igásállat nyakát, s a szekér vagy szán feldőlése esetén sem fojtogatja az ökröt. A járom sem merev szerkezet aldeszkába szoruló bélfákkal. Ugyanis a járomfőn átdugott két-két fapálcát alul csupán hánccsal, gúzzsal fogják össze. Ezeket a pálcákat a régi magyar nyelv minden bizonnyal küllőnek nevezte. Különösen a székely nyelvjárásban. Viszont a kerékküllő neve fentő. A közszíjas járomról igen röviden tesznek említést hazai néprajzi közlemények. Ezeknél többet mond PAÁL Gyula közlése.

23 E kifejezés múltjához kapcsolódik MÉSZÖLY Gedeon írása.

24 Nagyon valószínű, hogy a legkorábbi járom, amit eleink ismertek, közszíjas és küllős, alul gúzsos marjárom lehetett. Összegezve véleményemet BODÓ Sándor értekezéséről, azt mondhatom, hogy a magyar néprajzi szakirodalom egyik kiemelkedően jó tárgymonográfiája, amelyet némi csiszolgatás után feltétlenül meg kell jelentetni. Olyan mü, amelynek igen fontos mondanivalója van nemcsak az etnográfia, hanem a rokontudományok számára is, s amely inspirálóan fog hatni a régészek, nyelvészek, gazdaságtörténészek munkájára. Olyan monográfia, amely meggyőz gazdag adatolásával, s amelynek a hipotéziseit is érdemes nagyon komolyan venni. Magam talán túlságosan hosszan foglalkoztam az értekezésben megfogalmazott hipotézisekkel. Azt gondolom, ezzel segíthettem legtöbbet a Szerzőnek a téma továbbgondolásához, a kiadás előkészületeihez. Végül szeretném kiemelni a lényegre törő fogalmazást, a Szerző tömör, világos stílusát. Minthogy az értekezést a magyar etnográfia nagy nyereségének, kiemelkedő eredményének tartom, meggyőződéssel ajánlom elfogadását, s javaslom a tisztelt Bíráló Bizottságnak és a TMB illetékes szerveinek a kandidátusi cím odaítélését BODÓ Sándor részére (1985., 1994). 22. Lásd például ANDREJEV, M. Sz. 1958. 40-41. 23. PAÁL Gyula 1914. 24. MÉSZÖLY Gedeon 1914.