Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KOVALOVSZKI Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben

megfigyelni. Tengelye ÉK-DNy-i irányú, a szelemen iránya tehát csaknem pontosan derékszögben tért el az előző házétól. Különlegessége, hogy a két szelementartó ágasfa a ház gödrének a hosszabbik oldala mellett állt. A DK-i oldalon, vagyis a rövidebb oldal közepén volt a bejárat, ezt egyetlen cölöplyuk jelezte, vele szemben, a jobb hátsó sarokban épült a kemence, amelynek szája szintén DK felé nyílott. A ház kemencéje kissé belenyúlik a 12. ház gödrébe, tehát egymásutániságuk kétségtelen. Itt is - éppúgy, mint az előzőnél - csaknem teljesen szétrombolódott a kemence, kőfalának csak hátsó része maradt meg. 80x50 cm-es feneke 20-25 cm-rel mélyebb a padlószintnél. A ház közepe táján 45-50 cm átmérőjű foltban vörösre égett a földpadló. Az égett foltot kövek borították, illetve vették körül (4. kép). SABJÁN Tibor a 12, házat szalmával, részben földdel fedett nyeregtetejű épületnek rekonstruálta, amelynél a tető alapterülete a ház gödrénél körös-körül kb. 1 mrel nagyobb, a ház belső tere tehát lényegesen tágasabb, mint a kiásott gödör. A gödör alapterülete: 7.36, a tető által fedett terület: 22,36 m

2 (5. kép). A ház két végének háromszög alakú oromfala betapasztott sövényfonatból készül, amelyen füstnyílások vannak. A ház bejáratát szelemenes nyeregtetejű gádor fedi. A gádor szelemengerendáját a ház főszelemenje és a ház gödrében álló egyetlen ágasfa támasztja alá. A hasított deszkából ácsolt ajtó a gádor végfalának síkjában helyezkedik el (6-7, kép). A ház gödrébe gerenda lépcsőfokokon lehet belépni. A kemence szabálytalan alakú kövekből, kötőanyag nélkül van összerakva. A 17. ház a templomtól É-ra 36 m-re került elő. Gödrét egy nagyméretű, római kori, földbe ásott épület betöltésébe ásták. A téglalap alaprajzú gödör 360x280 cm, mélysége 130-40 cm. A gödör alja, vagyis a ház padlója a római kori épület aljánál még mintegy 20 cm-rel mélyebb volt. A nagyjából É-D-i tájolású ház D-i végéhez kb. 2 m hosszan megfigyelhető lépcsős kiképzésű lejárat csatlakozott, a legalsó lépcsőfokot a ház belsejében alakították ki. A lejárat eredetileg legalább 150 cm-rel hosszabb volt, a legfelső részét ugyanis a rigolírozás megsemmisítette. A ház gödrének É-D-i tengelyében egy-egy cölöplyuk a szelementartó ágasfa gödre volt. A K-i és Ny-i hosszanti fal mentén egymástól 80-100 cm-nyire négy-négy szögletesre faragott, 10x12 cm-es cölöp helyét figyeltük meg. A cölöplyukak között a fal tövében helyenként vékony deszka-lenyomatok látszódtak. A deszkaborítás és a földfal között semmiféle kitöltőanyag nem volt, mint például Esztergom-Szentgyörgymezőn.

6 A valószínűleg zsilipéit, hasított deszkaborítás nyomai a ház É-i végfalán nem voltak megfigyelhetők, a D-i falnál ilyenre nem is volt lehetőség a falhoz épített kemence, illetve a házba nyúló lépcsőfok, valamint az itt kialakított bejárat miatt. A kőkemence a DK-i sarokban volt közvetlenül a bejárat mellett, szájával a bejáratra keresztben. A szabálytalan alakú kődarabokból és kézi malomkőtöredékekből kötőanyag nélkül összerakott falai szorosan tapadtak a ház földfalához. Szépen kitapasztott 45x80 cm-es feneke 25-30 cm-rel mélyebb volt a ház padlójánál (8-9. kép). A kemence kőomladéka között szájának legömbölyített agyagtapasztás darabjait is megtaláltuk. A kemence környezetében és a legalsó lépcsőfokokon feltűnően sok halszálka és halcsont került elő. Valószínűleg fabélelése volt - legalább részlegesen - a 22. és a 26. háznak is. Az előzőnek a tájolása, a bejárata, kemencéjének a helyzete is megegyezett a 17. házéval, az utóbbinak a tájolása 90 fokkal eltért, ehhez igazodott a hosszan kinyúló lépcsős bejárat és a kemence helyzete is. 6. LÁZÁR Sarolta 1998. 2. 8. ház.