Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KOVALOVSZKI Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben

3. kép. A 12-13. ház ásatási alaprajza és metszete helyek épülhetnének fel, amelyeket már létező példák szerint működtetve a tanuló fiataloknak, de az érdeklődő közönségnek is be lehetne mutatni. Az ötlethez kiváló munkatársat találtunk SABJÁN Tibor személyében, akinek nem csak a tervezésben, hanem a gyakorlati megvalósításban is nagy tapasztalata van.

5 A feltárt területről kiválasztottunk néhány jellegzetes házat, amelynek dokumentációja alapján SABJÁN Tibor elkészítette a rekonstrukciós terveket. Amint már említettem, 1994-ig a Várkertben 38 lakóház került elő. Jelenleg csupán három házat szeretnék részletesebben ismertetni, azokat, amelyeknek rekonstrukciós tervei is elkészültek, vagyis a 12., 17. és a 29. házat. A házak annyiban egységesek, hogy valamennyit a földbe mélyítették és mindegyikben kőkemence volt. Alapterületük általában 2,5x3 méter, vagy ehhez többé-kevésbé hasonló méretű. Mélységük 80-140 cm között váltakozott. Itt kell megjegyeznem, hogy a feltárt területen az ásatás előtti évtizedekben szőlőtermelés folyt és a szőlőtelepítés előtt a földet rigolírozták, vagyis 75-80 cm mélységig kézi erővel átforgatták. Sajnos, az ennél sekélyebben lemélyített középkori objektumok megsemmisültek (a lejtős domboldal bizonyos szakaszain természetes erózióval is számolni kell). A rigolírozott területen tehát még esélyünk sem volt, hogy felszíni építményeknek bármilyen csekély nyomára rábukkanjunk. A házak gödrének földfalából csupán annyi maradt meg, amennyi a rigolírozott réteg alatt még a bolygatatlan földbe mélyedt. A rigolírozással sok esetben megbontották a kemencék esetleg épen maradt boltozatának legmagasabb részét is, 5. SABJÁN Tibor 1999. 131-151.