Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KOVALOVSZKI Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben

ÁRPÁD-KORI HÁZAK VISEGRÁD-VÁRKERTBEN KOVALOVSZKI JÚLIA A visegrád-várkerti ásatás Árpád-kori faluásatásaink hőskorában kezdődött. Előtte ugyanis csak a tiszalök-rázomi leletmentésen hitelesen feltárt Árpád-kori házak és az egyetlen kardoskúti földbe ásott ház volt ismeretes.

1 Ezeken az alföldi példákon kívül ekkor még az egész ország területén egyetlen hiteles Árpád-kori faluásatás sem volt. A visegrádi lelőhelyre, ahol az Árpád-koriakon kívül római kori leletek is előkerültek, Héjj Miklós múzeumigazgató hívta fel MÉRI István és SOPRONI Sándor figyelmét. MÉRI István, akinek nevéhez kapcsolódnak az említett faluásatások is, 1955 novemberében nagy várakozással kezdett hozzá a visegrádi próbaásatáshoz. Kérdés volt ugyanis, hogy a kevés adat valós alapot jelent-e a különböző vidékek építményeinek, településképének összehasonlításához vagy egyeztetéséhez. Visegrád különleges helyzete várhatóan színezhette az itt megismerhető valóságot. Az ország középkori központjában a kiépülő várispánsági székhely és az I. András által alapított Szent András-kolostor szomszédsága, a Pilis hegység erdőrengetege és a nagy folyam, a Duna által meghatározott természeti környezet, valamint a magyarság megjelenése előtti időre utaló helynév alapján feltételezhető szláv népesség jelenléte indokolta, hogy itt az előbb megismertektől eltérő jelenségekkel is számolni kell (1. kép). A próbaásatáson feltárt, földbe ásott házak, kemencék, vermek stb. megközelítőleg azonosak voltak az alföldiekkel. Az egyetlen különbség az, hogy amíg az alföldi házakban agyagból megépített, vagy falba vájt kemencék voltak, Visegrádon kőkemencék kerültek elő. Az ásatást mindenesetre folytatni kellett. A rendkívül kevés anyagi támogatással végzett ásatás a továbbiakban hosszabb-rövidebb időre megmegszakadt. (Jellemző, hogy a település templomának és temetőjének részleteire már 1955-ben rábukkantak, feltárása azonban csaknem 30 év múlva, 1984-ben történt meg.) Nagyobb arányú ásatásra 1962-63-ban, majd 1980-81-ben került sor. E két alkalommal ugyanis az ismétlődő földmunkák miatt leletmentésre volt szükség. Tervásatásként csak a következő évektől kezdve folyt a feltárás. Magam 1979-től 1994-ig vezettem az ásatást, azóta pedig Gróf Péter és Gróh Dániel, a Visegrádi Múzeum két munkatársa folytatja a munkát. Az 1994-ig feltárt mintegy 4000 m

2 területen a római kori őrtorony és néhány hasonló korú építmény mellett az Árpád-kori településből 38 lakóház, több műhely és szabadban levő kemence, számos verem és egyéb kisebb-nagyobb települési objektum került elő. Feltártuk a plébániatemplom alapfalait és a körülötte levő temető % részét, csaknem 500 sírt. Az előkerült leletekből következtetve a település a magyar honfoglalást megelőző évszázadtól a 13. századig állott fenn.

2 1. MÉRI István 1952.; MÉRI István 2000.; MÉRI István 1964. 2. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 61-64 és ásatási alaprajz.; KOVALOVSZKI Júlia 1995. 69-74.