Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KEREZSI Ágnes: Az obi-ugorok legjellemzőbb épülettípusai

Mint tudjuk, régészetileg csak nagyon hézagosan követhetjük nyomon az ősmagyarok hosszú vándorútját a Dél-Uráltól a Kárpát-medencéig. Erről a hatalmas területről nem tudunk egyetlen régészeti műveltséget sem teljes bizonyossággal az ősmagyarok hagyatékának tartani.

29 Ráadásul hosszú vándorlásunk során gazdaságunk, kultúránk egyre több olyan elemmel gazdagodott, melyek a sztyeppén általánosan ismertek voltak, de rokon népeink hagyatékában hiába keresnénk őket. Ezért ősi háztípusaink kutatásában kevés sikerrel alkalmazható a visszafelé nyomozás módszere. Tudjuk, hogy a honfoglalás előtti századokban a vándorló magyarok valószínűleg leginkább nemezsátrakban - jurtákban - laktak, de téli szállásaikon nem mozgatható házakat és ólakat is építettek. A 8-10. századból kerek jurtanyomokra és négyszögletes földbe ásott hajlékok nyomaira bukkantak a régészek, de feltételezhető, hogy már használtak a föld felszínén emelt épületeket is. A közeli nomád múlt emlékeként a tűzhely mind a jurtában, mind a kunyhóban középen állt, csak később került át az egyik sarokba,

30 A 10. századi Magyarországon a szegényebb falvakban szalmával, gizgazzal fedett, földdel meghányt nyeregtetős kunyhók, putrik voltak,

31 melyek az évszázadok során jelentős átalakuláson mentek keresztül és formájuk, tetőszerkezetük, borításuk alapján számos csoportra oszthatók. Hogy menynyire rokoníthatók, vagy hozhatók kapcsolatba az obi-ugorok több ezer éves földbe mélyeszteti kunyhóival, ez speciális kutatást igénylő, rendkívül összetett probléma, mely a régészek, a magyar és a finnugor néprajzzal foglalkozó szakemberek összefogását igényli. Máig vitatott kérdés az is, hogy milyen régóta ismerik obi-ugor őseink a boronaházak építésének technikáját. SIRELIUS, U. T például azon a véleményen volt, hogy az oroszok hatására alakult ki ez az építési mód a hantiknál és a manysiknál. Ugyanakkor a legújabb régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy boronaházak. ha nem is túl gyakran, de találhatók, például a Szalim folyó bronzkori műveltségében 32 vagy az Ob alsó és középső folyásának kora vaskori kultúráiban, melyek az obi-ugorok hagyatékának tekinthetők.

33 Boronaházak építése sokkal inkább a volgai-permi nyelvrokonaink őseit jellemezte, hiszen az Urál nyugati oldaláról, a Volga-Káma vidékéről a neolitikumtól kezdve rendszeresen tártak fel ilyen lakóépület maradványokat a régészek.

34 A 19. század elején azonban már az összes obi-ugor csoportnál elterjedt a boronaház építésének hagyománya. Az obi-ugorok boronaházaira jellemző, hogy négyszögletes, alap nélküli, alacsony - 9-11 rönkfából épült - nyeregtetős, mennyezet nélküli épületek, melyek téli-nyári szállásul egyaránt szolgáltak. Az egyes vidékek háztípusai közötti különbséget a keresztboronás fal összeillesztésében, illetve a tetőszerkezet borításában jelentkező eltérések adják. A manysik boronaházai között gyakrabban fordulnak elő ún. „nyugati" típusúak, ahol a tetőszerkezet elülső része túlnyúlik a ház alapján, és így a bejárat előtt egy fedett teraszt képez.

35 Ez a fajta tetőmegoldás a Volga vidék finnugor népeire jellemző. 29. FODOR István 1975. 70. 30. DIENES István 1972. 28-29. 31. DIENES István 1972. 31-32. 32. Szalimszkij kraj 2000. 39 33. Drevnyije poszelenyija Urala i Zapadnoj Szibiri 1984. 34. FODOR István 1975. 47-75. 35. SZOKOLOVA, Zoja Petrovna 1998: 173