Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

KEREZSI Ágnes: Az obi-ugorok legjellemzőbb épülettípusai

tárgyat tettek rá, hogy a kéreg egyenes maradjon. Csak teljes száradás után varrták össze az egyes lapokat. A téli sátorra kb. 30 rénszarvasprémet terítettek, befelé és kifelé is szőrrel, legalább két rétegben. Nagyobb hidegben tehettek rá egy harmadik réteget is.

16 A prémeket, illetve a nyírkérget több méter hosszú, bőrből sodrott kötéllel erősítették a vázhoz. Ma már a kis számú rénszarvas és az egyre kevesebb nyírfa miatt a sátrakat gyári ponyvával borítják még a nagy hidegekben is.

17 A sátorponyvára az asszonyok kis füleket varrnak fölül, a sarokrésznél, és a sátor építésekor ezekbe a fülecskékbe hosszú rudakat akasztanak. Ezek segítségével emelik rá a több méter magas favázra a sátorponyvát. Ezt gyári zsinórral (régen vesszővel, rénszarvasínból sodort kötéllel) a vázhoz kötözik, majd újabb karókkal leszorítják. Végezetül mohával alul körbeszigetelik a sátrat. A sátor ajtaja készülhet deszkából is, de legtöbbször a rudakat borító anyaggal megegyező. A sátorrudak felállítása, a ponyva felhelyezése és a sátor belsejének szigetelése az általam kutatott szurguti hantiknál a férfiak dolga. Máshol a nők és a férfiak közösen végzik. Igen figyelemreméltó, hogy függetlenül a csumot használó családok földrajzi elhelyezkedésétől, az obi-ugor csumok belső elrendezése nagyon egységes és ebben is a szamojéd mintát követi.

18 Tekintsük ezt át az általam helyszínen tanulmányozott Szopocsin család nyári sátra példáján, akik a Tromagan folyó egyik mellékfolyója a Voki rap jagun mentén élnek. A karók közötti kb. 5 m átmérőjű teret fenyőágakkal sűrűn beborítják, csak középen hagynak ki egyméteres sávot, amit a talajra fektetett vízszintes gerendákkal el is határolnak a többi résztől. A nők a sátor bejáratától jobbra és balra vastag házi készítésű gyékényszőnyeget (napjainkban műanyag fóliát) terítenek, s erre kerülnek a rénszarvasprémek nyáron is. A prémeket napközben felhajtják és a sátor falához teszik, majd éjszakára ismét lerakják, hosszában, a sátor fala mentén. A fekvőhelyek előtti részen a fenyőágakra házilag gyalult fenyődeszkákat raknak a férfiak, ez a sátor közlekedő része. Végül a sátor közepén felállítják a tűzhelyet, napjainkban a vaskályhát. A kályha csövét a rudak között fent vezetik ki a szabadba. Esős időben a füstelvezető nyílást kívülről beborítják. Mint említettem, a kályha szélességében elől és hátul szabadon marad a föld. Ez a rész a sátor semleges zónája, ami elválasztja a bejárattól jobbra és balra lévő lakóteret egymástól. A bejárattól jobbra, közvetlenül az ajtó mellett található a tűzifa. A tűzhely és a mögötte lévő terület szent hely, melyet a nőknek tilos átlépniük. Ma is itt található az idős családfő szent ládája a segítő szellemekkel. Ha több család él együtt a sátorban, mint a Szopocsin nagycsalád nyári szálláshelyén, akkor a bejárattól jobbra az egyik, balra a másik család lakik. Mindig az idősebb generáció kapja a jobb oldalt. A szamojéd típusú csumokra általában jellemző, hogy a jobb oldal a sátor előkelőbb része. A Szopocsin családban is a sátor jobb felében az idős családfő élt feleségével, a bal oldalon legkisebb fia és családja. Ahogy az egyes családok egymástól elkülönülve és egymás területét szigorúan tiszteletben tartva élnek a sátorban, úgy a használati tárgyaiknak is szigorúan meghatározott rendje van. A bejárathoz legközelebb található a háziasszony helye és holmija: bundája, ruhái, varrókészlete és a kidolgozásra váró bőrök. Mellette van a még pólyás gyerek helye, 16. Saját gyűjtés: POKACSEV. K. I. 1991. aug. 17. Saját gyűjtés: SZOPOCSIN. L. M. 1993. jún. 18. SZOKOLOVA, Zoja Petrovna 1998. 183.