Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

BALASSA M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

4. kép. A kászonimpéri, 1678-ban épült ház kelése nyomán nem ez a kép az általános. Korábban már igyekeztem erre felhívni a figyelmet, például Debrecen 1686-os, valóban sanyarú állapotot mutató összeírása kapcsán.

9 Álljon itt most egy másik példa Jean Cloude Flachat lyoni kereskedő 1744-beli győrszigeti élményeinek leírása (Győr külvárosa - emlékezzünk - nem nagy távolságra van Rábcakapitól!) „...házaik lakrész nélküliek, ember és állat együtt lakik; az ajtó rendszerint egyúttal kémény is, vagy pedig a tetőn vágott, kis nyílások helyettesítik a kéményt; szalmából vagy nádból készítik a vízlefolyót. A tűzvész ennek következtében rendkívüli pusztításokat visz véghez. Látni egész falvakat, amelyek - egyetlen éjszaka - hamuvá lettek. Ebben a szomorú látványban volt részünk Győrött, alig hogy megérkeztünk, harangszót hallottunk... Megkérdeztük, miért futott úgy össze a lakosság, oly megdöbbent arccal, Megmutattak nekünk egy égő házat. A szél szikrákat szórt szét, és egy pillanat múlva a fél falu lángba borult. Nyolcvan család vált hajléktalanná..." Megfigyeli egyébként, hogy a lakosok nem csüggedtek, hanem „...Megkezdik felépíteni a barakkokat; az egész falu részt vesz benne; meggyőződésem, hogy néhány nap múlva megszűnik a lehangoltság. 9. BALASSA M. Iván 1987.