Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

BALASSA M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

2. kép. A torockói ház datálása A kevesebbet emlegetett zalai Szentmihályon az 1500-as években fokozatos elnéptelenedés és elszegényedés figyelhető meg. A Bánffy-birtokhoz tartozó települést 1531-ben már a szomszédos két községgel írták össze, ahol „15 porta, pauper 5, déserta 4" szerepel.

5 A falu elnéptelenedésével kapcsolatosan HOLL Imre arra hívja fel a figyelmünket, hogy az ilyen kis irtásfalvak nemcsak az erőszakos külső hatások miatt lettek „desertá"-vá, „Ez csak a végső lökést jelentette, olyan fokú elszegényedést és létbizonytalanságot, amit nehezen lehetett túlélni".

6 Emellett ott munkált az a Közép-Európában általánosan tapasztalható tendencia, hogy az ilyen falvak a környezet kiélése miatt fokozatosan elszegényednek, elnéptelenednek és lassan visszaadjak a természetnek az elhódított területeket. Azt hiszem feltűnt, hogy az eddig felsorolt feltárások mind a török által többé-kevésbé tartósan megszállt, azaz a hódoltsági területeken voltak. Valószínű, hogy ahogyan erre még később visszatérek - más volt a helyzet a Királyi Magyarország, vagy Erdély kevésbé háborgatott területein. Nem hagyható az sem figyelmen kívül, hogy az eddig említettek mind olyan települések voltak, amelyek nem népesültek újra. Tehát megfigyelhető a papuperizáció, a település sőt a kultúrtáj visszafejlődése, de arra, hogy az egykor ott lakók új falujukban, még inkább városukban, mezővárosukban milyen épületeket emeltek maguknak, már csak következtetni tudunk. Az egyértelmű, hogy a fejlődés nem állt meg, hiszen éppen az Alföldön ez az az időszak, amikor a körülményekhez jól alkal5. HOLL Imre 1990. 195. 6. HOLL Imre 1990. 195.