Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

BELÉNYESSI Károly: Templom körüli erődítés Balatonszárszó határában

5. kép. A sírokat bolygató verem és oszlopsorok maradványa a középkori temetőben re keltezhetjük. A szentélyétől 20 méter távolságban a korai temetőt határoló árkot is sikerült feltárnunk, amely dél felé kiszélesítve a cintermet ellipszis alakban karolta át templomnak helyet adó kis kiemelkedést (4. kép/lI.). A temetkezésekkel azonban csak a templom körülbelül 15 méteres dél felé kb. 20 méterre bővülő körzetében találkozhatunk. A cinterem határa és a sírok közti területet nagyméretű tárolóvermek kisebb nagyobb összefüggő csoportjai töltötték ki. A földbe mélyített objektumok mélysége 1,5 m és 2,5 m között változott. Szájuk kerek általában 1,5 m átmérőjű, fenekük felé gyakran kiöblösödtek. Valószínűleg gabonaféléktárolására szolgálhattak, de belsejükben sem kitapasztás, sem bélelés nyomait nem találtuk (5. kép). A temető felé eső vermek megbolygatták a templom körüli temetkezések egy részét és helyenként a temetőárkot is, de nagyjából igazodtak a cinterem adott kereteihez. A feltárás során a több verem betöltéséből a késő Árpád-korra jellemző kerámia és kopott bécsi fillérek kerültek elő, míg egyes objektumokban egyértelműen a 14. századra keltezhető leletanyag volt. A vermeket többször megújították. A már betemetett objektum mellett újabbat ástak, sokszor belevágva a korábbiakba, amely a 13. században kezdődő és a 14. század derekáig nyúló, folyamatos használatukra utal (6. kép). Csoportos megjelenésük és funkciójuk ezzel együtt megelőlegezte a templom környezetében végbemenő későbbi változásokat is.