Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

szerhez), melyet a fentebb ismertetett alaprajzú 17. számú házzal váltanak fel. Ennek viszont ellentmond az a megfigyelés, hogy a keresztszárnyban nem voltak átégett padlónyomok jelezve az egykori ház kemencéjét és tűzhelyeit.

38 A ház lakóinak jól észlelhető gazdagsága miatt a továbbiakban, mint „L alakú házat kezelik a leleteket. A pince mellett először egy nagyobb méretű helyiség körvonalai rajzolódnak ki. Alaprajza 88,5 m

2-es, amely talán egy nagyobb ól vagy csűr is lehetett. Ehhez a helyiséghez még egy keskenyebb, talán hosszabb és félig nyitott szín is csatlakozott, amely előtt egy kisebb tér, talán ól lehetett.

39 A 17. számú ház hosszanti szárnyának alaprajzi értelmezése viszonylag biztos, az egymás után következő helyiségek jól kirajzolódnak, tüzelőberendezéseik is épek, így segítenek a helyiségek funkcióinak meghatározásában is. Nem annyira világos azonban a tornác, vagy tornácok kapcsolódása az alaprajzhoz. A füstöskonyha és a pince környékén sok kőtörmelék szóródott szét, zavarva ezen a részen az alaprajz értelmezését. Nem tudjuk pontosan, hogy ezen a szakaszon az alaprajz teljes szélességében futott-e végig, vagy a tornácok után beugorva keskenyebb lett. Az első megoldás jobban kirajzolódik a kövek széleinél, de ellentmond ennek az, hogy az épület fesztávja ezen a részen így igen kiszélesedik, a pince előtt már a 9 métert is eléri(lásd: 8. képet!). Emellett az is nehezen hihető, hogy az itt talált szétszóródott kő mind a talpgerendák alapozásához tartozott. Sokkal inkább úgy néz ki, hogy ezen a szakaszon a nyitott szín bejáratát kikövezték és az út szegélyét is kővel rakták ki. Ebben az esetben úgy néz ki, hogy ezen a részen az út és a járda is kővel szegélyezett, tehát nem biztos, hogy minden kirajzolódó sáv talpgerenda alapozásához tartozott. Eszerint itt az alaprajz lehetett keskenyebb is, például a szín szélessége a konyha falának síkjában maradt, alapozása egy részen hiányzott (mint a 15. számú háznál is), mert oldala félig nyitott volt. Ezt a rekonstruált alaprajzot használták HOLL Imréék is, és ezt érvényesítettük mi is a munkánk során

40 (7. kép). A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy létezhet a fentiek alapján még egy alaprajzi elképzelés is, amely szerint az épületnek csak egy (lopott) tornáca van, a kamra előtt, innen pedig kővel szegélyezett „járda" vezet az épület hosszában hátra. A különböző alaprajzi értelmezéseket rajzban is bemutatjuk (8. kép). Az alaprajz kérdéséhez szorosan kapcsolódik a bejáratok problémája. A kályhás szoba bejárata a tornác végéről nyílt, az itt talált visszagörbített kovácsolt vasszögek nagy mennyisége is erre utalt.

41 A kamra bejáratát a szobából feltételezték az ásatok, mi ezt nem tartottuk valószínűnek, ezért ezt a helyiséget a tornác felől nyitottuk meg.

42 A füstöskonyha és utána következő szín bejáratát is az udvar felől képzeltük el, hasonlóan az „L alakban beforduló gazdasági épületekhez. Ezek alapján megszerkesztettük az épület alaprajzát, amely egy szabályos rendben készített nagyméretű boronaház benyomását keltette, végében a pince szabálytalanul helyezkedett el, ferdén állva és kilógva az alaprajzi rendből. Az épületről feltételeztük, hogy nem 38. HOLL Imre 1979. 41. 39. HOLL Imre 1979. 40. 9. kép. 40. HOLL Imre 1979. 48. 14. kép. 41. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 30. 42. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 29.