Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori lakóházak rekonstrukciói (Sarvalyi példák)

tói kb. 5.5 méterre húzódtak, míg a közelmúlt boronaházainál rendszerint nem érték el az 5 métert, inkább úgy 4,5 méter körül mozogtak. A 15. számú ház magassági méretei természetesen rekonstruáltak, de nem is annyira bizonytalanok, mint gon­dolnánk, hiszen egy normál belmagassággal és egy 45 fok körüli tető hajlásszöggel nem sok tévedési lehetőségünk van, hagyományos szerkezetekkel gondolkodva a nagyobb változást inkább a ház szélessége adja. A rekonstrukció során a belmagas­ságot (jelen esetben a mestergerenda padlótól mért távolságát) 2,25 méterben ha­tároztuk meg, így a ház gerince 6,5 méter magasra került, ami valamivel magasabb, mint egy szokásos parasztház. Népi építészeti összehasonlításban elmondható, hogy a rekonstruált 15. számú lakóház alaprajzi méreteiben - és az ebből adódó magasságiakban is - monumentális hatást keltő rusztikus épület lett, és valószínű­leg egykoron is az lehetett (3. kép). A 17. számú lakóház rekonstrukciója Alaprajz A sarvalyi ásatás egyik sokat tárgyalt épülete a 17. számú lakóház, amelynek az alaprajz és a leletek tanulsága alapján minden bizonnyal gazdag tulajdonosa lehetett. 34 A feltárók ennek a háznak is kidolgozták az alaprajzi értelmezését, amely­Ivei mi is azonosultunk, és egy-két kisebb módosítással a rekonstrukciónkat erre ala­pozva munkáltuk ki (6. kép). A ház első helyisége egy nagyobb méretű (kb. 38 m 2 ) füstmentes szoba, melyben egy kívülfűtős cserépkályha állt kőből épített alapozás­sal és lábazattal. A kályhát - és ez is sok kételyt és hozzászólást kiváltó helyzet - az udvar felől, az eresz alól fűtötték. A második helyiség a leletek és a magmaradvá­nyok alapján kamra lehetett, melyben a padlón talált tüzelésnyomok szerint néha aludhattak is. 35 A ház lakórészének harmadik és egyben a legnagyobb helyisége (kb, 46 m 2 ) a füstöskonyha volt, hátsó sarkában egy nagyméretű kemencével és az előtte elterülő tűzhellyel. A kőmaradványok szerint a kamra és a konyha előtt tornác húzódott, melyet az épület jelentős kiszélesítésével (8 méteres fesztáv) értek el. 36 A konyha és a pince között helyezkedett el egy nyitott oldalú szín, melynek terébe mé­lyen belenyúlt a pince támfalakkal kísért lejárója. A szín szűkebben értelmezett alap­területe is legalább 54 m 2 volt. A pince támfalait egymástól 2,5 méter távolságra he­lyezték el, az ajtó nyílása ennél egy kicsit szűkebbre készült, a tokok nélkül 2 méter széles volt. Az ajtón belépve néhány lépcsőn keresztül jutottak le a pince 31,5 m 2-es alapterületű földpadlójára. A padlón egy átégett folt mutatta, hogy néha télen itt tü­zet raktak a helyiség fűtésére. A pince habarcsba rakott falai valamivel a felszín fölé emelkedtek, a belsejében talált kőomladék pedig azt mutatta, hogy eredetileg az egész pincét kőből falazták 37 A pince után az alaprajz „L alakban befordult és egy széles és hosszú gazdasági szárnyban folytatódott. HOLL Imréék, mint lehetőséget, azt is megemlítik, hogy az itt látható kőalapozás esetleg a pincével együtt egy koráb­bi ház maradványa (a pince ebben az irányban jobban igazodik az alaprajzi rend­34. HOLL Imre 1979. 41.; HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 32-33. 35. HOLL Imre 1979. 41. 36. HOLL Imre 1979. 41. 37. PARÁDI Nándor 1979. 52.; 57. 5. kép.

Next

/
Thumbnails
Contents