Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PUSZTAI Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

9. kép. Mohi mezőváros főutcáján föltárt 82-es sz. épület o94-jelű pincéje tőén az okból volt szükség, hogy az igen omlékony kavics altalajba ásott épület belső fala kellő szilárdságot kapjon. A fal bélése zárt vázszerkezetes volt. Az épület padlószintje alatt az oldalak mentén mindenütt meg lehetett figyelni az alapgerendák elkorhadt maradványait, valamint a gerendák fészkeit. Az alapgerendák a saroknál egymáson túllógtak. A fa bélés meszes habarcsos vakolat omladekaban egyaránt megfigyelhetőek voltak a hasított fa valamint a vesszőfonat lenyomatai. Az o99-jelű - igen gondosan megépített - gödörháznak legalább három építési periódusát lehetett megkülönböztetni. A ház méretei, tagolása, kemencéjének elhelyezkedése e három építési periódus során jelentős módon nem változott. A legelső építési periódus zárásaként meg lehetett figyelni, hogy a gödör belső fa bélésének vakolata a külső földnyomás következtében leomlott. Ezt követően az épület padlóját feltöltötték, majd bélését újra vakolták, ami a második periódus zárásaként ismételten leomlott. A meszes homokos vakolat töredékeit a fal belső oldala mellett, illetve a második építési periódus kemencéje alatt mindenütt megtaláltuk. Az ezt követő újabb építkezések során az épület gödrébe hordott feltöltés már olyan vastag volt, hogy az eredetileg 1,1 méter mélyen lévő padlószint azonos szintre került a korabeli külső felszínnel.