Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

műhely terméke lehetett a sarvalyi ásatás 23. számú házából előkerült szemeskályha is.

6 A leletek publikálása óta már tudjuk, hogy ezek a csempék egyetlen szemeskályha elemei, melyek között még a Mátyás-címeres csempe egy változata is előfordult. A külsővati típusú kályhák (korábban többféle módon neveztük ezt a csoportot, KOZÁK Károly nyomán oroszlános körnek,

7 PARÁDI Nándor pedig Mátyás-címeres kályha körének

8

) tehát egy nagyobb területen elterjedt, gazdag felépítésű szemeskályhának csak egy nagyobb „körét" képviselik, rajtuk kívül más hasonló szemeskályhák is voltak, melyek más műhelyekben készültek. Korábban a csempék változatossága láttán felvetettük, vajon az oroszlános kályhák egy hosszabb ideig működő műhelyben készültek, vagy több, azonos stílusban dolgozó műhely termékei-e?

9 Azóta néhány fontos lelet, például a Hahót-Telekszegen

10 feltárt, csempemaradványok arra a következtetésekre vezettek bennünket, hogy a készítésmódban is olyan nagy különbségek mutatkoznak, melyek kizárják, hogy ezek a kályhák egy műhelyben készültek volna.

11 A külsővati típusú szemeskályhák csempéit és szemeit gazdag változatosság jellemzi. Ezeket a csempeféléket jól ismerjük, a különböző leletekből előkerülő darabjait ma már nagy biztonsággal tudjuk együttesekbe sorolni (3. kép). Egy gazdagabb felépítésű kályha alapvető eleme a tál alakú kályhaszem volt, amelyből több változat is szerepelt egy kályhán. Mellettük azonban más csempék is szép számmal előfordultak, kiegészítve a kollekciót, biztosítva a szemeskályha gazdag megjelenését: -tál alakú kályhaszemek (mély változatok) Ezekből a szemekből 70-80-90 darab is kellett egy korabeli kályha felépítéséhez. A szemek viszonylag pontosan készültek, simára korongolt oldalfalakkal, egyenesre vágott peremmel. Négyzetes szájnyílásuk mérete 17-18 cm körül volt, tehát a régészeti anyagban a kisebb méretű tálak közé sorolhatjuk őket. Az oromcsempék kivételével ez a modul jellemzi a kályha összes csempéjét, illetve félcsempéjét is. A kályha alsó részéhez tartozó mélyebb tálak magassága 17 és 19 cm közé esik. A domborműves előlapú csempék hátrészét is ezekből a tálakból alakítják ki. -tál alakú kályhaszemek (sekély változatok) Ezekből a sekély mélységű szemekből kevesebb kellett egy kályha felépítéséhez, mint az előzőekből. Mélységük 9-11 cm közé esik, ennek magyarázata abban van, hogy a kályha felső részében már nem kellett a nagy falvastagság, amely alul a kályha formájából adódóan szükséges volt.

12 Ezekből a szemekből csak a külsővati leletekből került elő, azonban könnyen előfordulhat, hogy más ásatási anyagban is vannak nehezen azonosítható töredékei. 6. HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 106-109.; 167. ábra. 7. KOZÁK Károly 1963. 143-150.; 8. PARÁDI Nándor 1990. 161. 37. jegyzetpont. 9. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 106.; PARÁDI Nándor 1990. 162-163. 10. KVASSAY Judit 1996. 236-248. 11. Ezeknél a csempéknél nem az előlap hátához ragasztották hozzá a korongolt hátrészt, hanem ennek nyílásába ragasztották bele az előlapot. A csempe elején így a hátrész széle is látszik.; KVASSAY Judit 1996. 238. 12. A késő középkori kályháknál az alsó részen azért kellett a nagy falvastagság (kb. 30-35 cm), mert a középső párkány hiánya miatt a kerek felső rész beleesett volna a kályha tűzterébe,; ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a, 93.