Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

SABJÁN Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

KÉSŐ KÖZÉPKORI NÉPIES KÁLYHÁINK NAGYTÁJI VONATKOZÁSAI* SABJÁN TIBOR Az 1950-es években MÉRI István két darab, Nadabról származó kályhacsempe datálása kapcsán részletesen elemezte a 15. század második feléből és a 16. század első feléből származó, mázatlan felületű, rusztikus díszítésű domborműves csempéket, melyeket ábrázolásaik alapján „népies kályhacsempék"-nek nevezett el.

1 Nem szeretnénk most leragadni a nem túl szerencsés névválasztás kritikájánál, hanem inkább az azóta eltelt évtizedek kutatási eredményeit igyekszünk összefoglalni, nem annyira a konkrét leletek, illetve leletegyüttesek részletezésével, hanem a tipizálás szándékával, az általánosan érvényes jelenségek kiszűrésével és ezek nagytáji jellegzetességeinek feltárásával. Természetesen a különleges és teljesnek tekinthető kályhás leletek értékét és jelentőségét nem akarjuk csökkenteni, hiszen ezek feldolgozásával és közlésével a kutatás óriási lépéseket tett előre.

2 Ezek révén sikerült bizonyítani, hogy például a MÉRI István által vizsgált csempék nem önállóan alkottak egy kályhát, hanem más típusú és más készítésű csempékkel vegyesen fordultak elő. Korábban a kutatás szétválasztotta ezeket az összetartozó leleteket, rendszerint a figurális ábrázolásokat előtérbe állítva, a kályhaszemeket pedig mellőzve próbálta meg azonosítani a kor egyszerűbb kályháit. A módszer hibáinak leküzdése arra késztet bennünket, hogy hangsúlyosan az egész kályhák és az őket alkotó együttesek oldalára billentsük a mérleg nyelvét, jelen tanulmányunk is ennek a szándéknak a szolgálatában áll, megpróbálva összefoglalni azokat a koránt sem végleges és letisztult összefüggéseket, melyeket a kutatás jelen állapotában látunk vagy látni vélünk. Szemeskályhák a Nyugat-Dunántúlon és a Kisalföldön A 15. század második felében és a 16. század elején használt nyugat-dunántúli szemeskályhák megismeréséhez a külsővati lelet feldolgozása adta meg a kulcsot

3 (1-2. kép). Ennek alapján tudjuk, hogy a korábban több helyen is közölt figurális kályhacsempék különböző típusai (oroszlános, Szent Györgyös, Hunyadi Mátyás címeres, címertartó angyalos stb.) összetartoztak, és egy tál alakú szemekből épített * Készült az OTKA támogatásával T 029627. 1. MÉRI István 1957. 187-206. Méri István minden ilyen csempét a 16. század elejére datált. 2. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 57-110.; MIKLÓS Zsuzsa-SABJÁN Tibor 1992. 103-138.; SZŐKE Béla Miklós 1996. 251-305. 3. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 57-110.; ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989b. 77-140. A leletanyagról nem volt szándékunkban két magyar nyelvű cikket megjelentetni, de a szerkesztő hanyagsága miatt a Ház és Emberben megjelenő változat nem lett németre lefordítva, így ott is magyarul jelent meg.