Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei

a boronaépítkezés, úgy látszik, szűkebb földrajzi körzetben volt jellemző, a talpas vázszerkezetnek meglehetősen széles körű elterjedésével kell számolnunk A 14-15. század nem csak az újítás, a kísérletezés időszaka volt a népi építészetben. Az ismert technikák alkalmazásával, a lakótér és a tüzelőszerkezet korszerűsítésével a korabeli igényeknek megfelelő háztípusok és helyi variációik jöttek létre, de ezeknek a középkori típusoknak nem mindegyike élt tovább és vált alapjávávalamelyik nagytáji típusnak. A késő középkori és a kora újkori népi építészet régészeti kutatásában a közeljövőben nagyobb figyelmet kellene szentelni az eddig kevéssé ismert területeknek. így például a késő középkorban nagy népsűrűségű és fejlett mezőgazdasággal rendelkező Dél-Dunántúlról még mindig kevés biztos régészeti adatunk van. (Ezt a hiányt remélhetően legalábbis részben pótolni fogják az Ete mezőváros területén jelenleg is folyó feltárások.

134

) Az utóbbi évtized folyamán a népi építészetről tájegységenként megrendezett konferenciák jelentős mértékben hozzájárultak a történeti összefüggések feltárásához a régészeti és a néprajzi lakóházkutatás területén. A fentiekben felvázolt kutatási helyzetképpel ezekhez a közös eredményekhez szerettem volna magam is hozzájárulni. 134. VIZI Márta-MIKLÓS Zsuzsa 1999.