Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei

szétesnek mondható, s a mezővárosokban is megjelenik. Pásztón (Nógrád m.) fennmaradt az iskolamester háza, háromhelyiséges, szoba-konyha-kamra beosztású gótikus épület a szoba alatt pincével. A ház VALTER Ilona szerint „átmenetet képez a nemesi udvarházak és a 15. századi parasztházak között".

128 A Budapest-Nagytétény területén feltárt középkori Csut falu lakóházainak kő alapozása volt, a felmenő falak habarcs nélkül, agyaggal-sárral tapasztott kőből épültek, Dokumentáció hiányában nem dönthető el, hogy más falazatú épületek is voltak-e. Elgondolkodtató, hogy egyes épületeknél kiugró kemence látható az alaprajzon, ez kőfallal nehezen képzelhető el.

129 A késő középkorban a téglából épült házak - eddigi ismereteink szerint - elsősorban mezővárosi környezetben jelennek meg: Decs-Ete (Tolna m.), Babócsa, Segesd (Somogy m.).

130 A középkori falusi lakóház története szempontjából azért tartjuk fontosnak a tárgyalt csoporthoz tartozó emlékek régészeti kutatását, mert ezeken keresztül mérhető le, hogy a népi építészetet milyen hatások érték a közvetlen környezetből, mely építészeti újítások kerülhettek a parasztsághoz a nemesi kuriális, illetőleg a mezővárosi építészetből. Véleményünk szerint az, hogy a 15. századra általánossá vált a falusi lakóházak viszonylag nagyméretű, két vagy három helyisége és a kívülfűtős szemeskályha is egyre jobban elterjedt, ennek a hatásnak tulajdonítható. 9. A táji típusok kialakulása A vidékenként is eltérő, egyre differenciáltabb építési módból is arra lehet következtetni, hogy a késő középkorban kezdtek kialakulni a lakóházak táji típusai.

131 Közismert, hogy a néprajz által meghatározott, ún, középmagyar háztípus előzményei fellelhetők az Alföld középkori régészeti emlékei között.

132 Az Alföldön és peremvidékén a 14-15. századtól az alapozásárokkal készített cölöpvázas szerkezet és a tapasztott sövényfal volt a leginkább elterjedve, s adataink szerint ez az építésmód a Dunától Ny-ra is elterjedt, a DNy-Dunántúl kivételével. A tetőszerkezet rendszerint ágasfás-szelemenes volt, nád vagy szalma fedte. A soros alaprajzzal épített házakban az ásatási adatok szerint a konyha és a lakószoba funkció korán elkülönült. A falusi építészetben először ezen a vidéken jelentek meg a szobába épített, de kívülről, a konyhából fűtött szemeskályhák, és ezzel összefüggésben a szoba födémet kapott és füstmentessé vált. A felszíni épületek alaptípusa országszerte kéthelyiséges. Az esetenként megépített harmadik helyiség kamra, a negyedik helyiség vagy lakószoba vagy kamra. Az alföldi ház bejárata a konyhába nyílt, a szobába a konyhán keresztül lehetett belépni. A 15-16. században jellegzetesek a konyhából fűthető, a ház hátsó falából kiugró, nagy, kerek kemencék. A termény nagy részét a gazdasági udvaron vermekben tárolták. Az alföldi parasztgazdaságban általában min128. VALTER Ilona 1996. 64-65. 129. GEREVICH László 1973. 396., 398.; BALASSA M. Iván 1985. 85-86. 130. CSALOGOVITS József 1937. 326-328.; MAGYAR Kálmán 1991. 14-21. 131. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 165-172. 132. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 170. Lásd FILEP Antal szócikkét: Magyar Néprajzi Lexikon 3.320-326.