Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
PÁLÓCZI-HORVÁTH András: A késő középkori népi építészet régészeti kutatásának újabb eredményei
5. Cölöpvázas házak, kitöltőfaluk tapasztott sövényfal Legtöbb régészeti emlékünk a favázas falak nagy csoportja, a cölöpvázas szerkezetű épületek kategóriájába tartozik. Igaz, a feltárások során ezek maradványai viszonylag könnyen felismerhetők a falak vonalában lévő cölöplyukakról, karólyukakról. A kitöltőfal főként tapasztott sövényfal vagy karóközös sárfal lehetett, de előfordulhat nádfal is, melyet vastagon betapasztottak. A késő középkorban az ilyen falszerkezet rendszerint alapozásárokkal épült. A szilárd falú, jól szigetelt lakóházakon kívül gazdasági melléképületek is készültek ilyen cölöpvázas szerkezettel, de vékonyabb tapasztassál vagy tapasztás nélkül. A régészeti ásatásokon az omladékréteg és az alapárok vizsgálata árulhatja el, hogy melyik kitöltőfalról van szó, bár az alapozásban nem mindig felismerhetők a vékonyabb karólyukak, amennyiben helyükre az omladék agyagos földje tömődött. Ismereteink szerint a késő középkorban elsősorban az Alföldön és peremvidékén terjedt el ez az építési mód (régészeti ásatási adatok 20-25 lelőhelyről vannak, a bizonytalan példákkal együtt), s ahol egy-egy településen többféle építéstechnikájú házakat is feltártak, a cölöpvázas sövényfal a leggyakoribb. MÉRI István túrkevemórici ásatási eredményei alapján nem lehet kétségünk a 15-16. századi falu lakóházainak vázszerkezetére vonatkozóan: a 21 feltárt épület mindegyikének „erős és szilárd vázat készítettek" az alapozási árokba állított ágasfákból, melyek átmérője 8-25 cm között váltakozott. Az alapozási árkok 30-40 cm szélesek és 40-50 cm mélyek. Az oszlopok közét sárral töltötték ki, de ezekben nád- vagy vesszőlenyomatokat nem találtak, a tapasztott sövényfal csupán valószínűsíthető. 53 PAPP László és SZABÓ Kálmán a baracsi, mizsei és más Kecskemét vidéki ásatások során mindenütt agyagos falakat talált egyéb anyag (pelyva, szalmatörek) nélkül, néprajzi párhuzamok alapján tapasztott sövényfalat vagy nádfalat feltételeztek. Cölöplyukat azonban nem bontottak ki és az alapozás meglétét sem ismerték fel. 54 Nyársapáton a BÁLINT Alajos által feltárt házak többsége cölöpvázas, tapasztott sövényfalú volt, a falakból származó tapasztásdarabok is előkerültek. 55 Mezőkovácsházán (Békés m.) szintén BÁLINT Alajos két házat tárt fel, mindkét ház fala cölöpszerkezetű volt tapasztassál 56 Békéssámson-Szárazéren (Békés m.) OLASZ Ernő tárt fel részlegesen két 15. századi épületet, az egyik kéthelyiséges, oszlopokkal megerősített, tapasztott sövényfalú lehetett, a szobában belülfűtős kemencével. 57 Ópusztaszeren (Csongrád m.) a középkori Szer mezővárosban feltárt 14. század végi oszlopvázas, sárfalú lakóházak (1., 2., 3. sz. épület) ugyancsak ezt a faltechnikát képviselik. 58 HORVÁTH László András és H. SIMON Katalin szerint a Csongrád-Bokros-Jovákipart (Csongrád m.) lelőhelyen, a késő középkori Gyója faluban feltárt két 15-16. századi lakóház (I. és II. ház) „háromosztatú, karóközös, sárfalú, mestergerendás tetőszerkezetű" volt. a szobában kívülfűtős szemeskemence állt. 59 Hozzátehetjük: ezek53. MÉRI István 1954. 140., 144. 54. PAPP László 1931.146., 149.; SZABÓ Kálmán 1938. 82. 55. BÁLINT Alajos 1962. 54-69.. 73-106. 56. BÁLINT Alajos 1939. 149-150.; BALASSA M. Iván 1985. 84. 57. OLASZ Ernő 1956. 214.; BALASSA M. Iván 1985. 84-85. 58. VÁLYI Katalin 1989. 79-81., 83-84. 59. HORVÁTH László András-H. SIMON Katalin 1996. 422-424., 429.
