Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

† NAGY Ágnes-GALLINA ZSOLT-MOLNÁR István-SKRIBA Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen

5. kép. 92. veremépítmény tek le.

5 Ezek alapján a fenti épületeket a mély gödrű veremépítmények közé sorolhatjuk, megkülönböztetve a sekély gödrű, sokszor felmenő fallal is rendelkező gödörházaktól. Az épületek alaptípusát (351. valamint 76., 92. objektumok) SABJÁN Tibor rekonstruálta (16-19. kép).

6 A veremépületek közül négy esetben a falakon belül cölöpsorok nyomait tudtuk megfigyelni. Érdemes megvizsgálni e cölöpök, ágasok funkcióját. Ezek a tetőszerkezettel és/vagy az épület bélelésével lehettek összefüggésben. Több jel utal arra, hogy e cölöpök és a fal közötti részt ledöngölték vagy bélelték. A 351. objektumnál megfigyelhető vastag, faszenes, égett réteg a beomló bélés maradványa is lehetett. Erre utalt a 402. (és talán a 351.) épület cölöpök mögötti, az épület betöltésétől jóval világosabb, kevert, sárgaagyagos betöltése, valamint a falakon belül körbefutó cölöpsor, ami a bélelés vagy döngölés belső megtámasztására is szolgálhatott. Ennek nagyon jó párhuzama ismert egy 12. századi, székelykeresztúri házból, ahol a ház gödre és a felmenő fal közötti rést tiszta sárga agyaggal töltötték ki.

7 5. SABJÁN Tibor 1999. 131-148. (Ez éles ellentétben áll a sekély gödrű veremépítmények sekélyebb cölöplyukaival. Ezekben az esetekben eltérő építés módot is sejthetünk. SABJÁN Tibor szerint a sekély gödrű épületeknél a vermet a tetőszerkezet elkészítése után ásták le, míg a mély gödrűeknél mindez valószínűleg fordítva történhetett). 6. A rekonstrukciókért és számos jó tanácsáért fogadja köszönetünket. 7. BENKŐ Elek-UGHY István 1984. 31-32.