Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

TARI Edit: Faépületek az Árpád-kor népi építészetében

háromosztatú, boronafalú, kívül-belül sárral tapasztott, meszelt falú házban beépített füstös kemence volt. A kemence tetejére agyagból tűzfogót építettek, hogy a szikra a házban kárt ne tegyen. Kémény nélkül, rozsszalmatetővel készült. A füst a homlokzat feletti háromszögű nyílásból, a kakasülő felől gomolygott ki. A küszöb alá élő csirkét ástak, hogy kár ne érje a házat. A századfordulón ehelyett tojást ástak el. A famegmunkáláshoz használt eszközök: ácsfésze (bárd), faragó (kétnyelű kés), kalapács, véső, ácskapocs, lécszeg.

146 146. LAJOS Árpád 1959. 63-67.