Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)
WOLF Mária: 10. századi település Edelény-Borsodon
Az előbbi állításokat egészen a közelmúltig régészeti adatokkal sem megcáfolni, sem bizonyítani nem tudtuk. Árpád-kori faluásatásainkon azonban egyre szaporodnak a faházakra utaló megfigyelések, bár az értelmezésük körül egyelőre még igen sok a bizonytalanság. A fentebb idézett, korántsem teljes adatsor magán viseli e bizonytalanság nyomait. Bizonyos, hogy a faházak száma a jövőben növekedni fog, nemcsak az új ásatások révén, hanem a korábban feltárt házak részletes ismertetésével, illetőleg a már közölt eredmények újraértelmezésével is. 49 A borsodi településen napvilágot látott, földfelszínen álló boronaházat, amint arról még alább szó lesz, biztosan a 10. századra keltezhetjük, és nem kétséges, hogy lakójában egyszerű közembert kell látnunk. Annak ellenére, hogy egy faház szerkezetét tudtuk a leginkább megfigyelni, a borsodi településen nem ez lehetett a jellemző háztípus. A házak többségének vastag, vörösre égett agyagból, illetve nagy mennyiségű kőből álló omladéka volt. Mindez azt bizonyítja, hogy legalábbis bizonyos részeik agyagba rakott kőből épültek. Az agyagba rakott kőfal építési technikájának ismeretét jól bizonyítja a településen feltárt kőépület. 50 Minthogy ennek a falai 80 cm vastagok voltak, feltételezhető, hogy vagy nem lehetett túlságosan magas, vagy a fentebbi részei nem kőből készülhettek. A többi ház előkerült maradványaiból igen nehéz megállapítani, hogy eredetileg kő-, vagy kőalapozású boronaház volt-e. Az omladékaik között lelt égett gerendamaradványokat előkerülési helyüknél fogva inkább a tetőzet részeinek tarthatjuk. A meglehetős épségben ránk maradt kőépület elemzéséből kiindulva azonban úgy vélem, hogy a borsodi település házainak jó részét kőalapozású boronaházként rekonstruálhatjuk. Világi rendeltetésű, részben, vagy egészben kőből készült épületre vonatkozó adatunk az egész Árpád-korból kevés akad. A 11. század elején épült, nagyméretű, kétosztatú kőházat, valószínűleg az ispán palotáját tárták fel Visegrádon. 51 Kőépület részlete került elő a feldebrői templom közelében, amelyről valószínűsíthető, hogy a 12. század vége előtt épült. 52 A feltárt telepjelenségek alapján késő Árpád-kori agyagba rakott kőfalú építményekre következtet az ásató Kajárpéc-Pokolfadombon, Lébény-Bille- és Lébény-Kaszás-dombon. 53 Agyagba rakott kőfalazatú házacskák maradványait tárták fel Budapesten, a Szent György tér 2. szám alatti területen (palota É-i szárny, A épület), amelyek korábbiak a IV Béla-féle városalapításnál. Korai, a 12-13. sz. fordulóján kialakított, falusias, suburbális település részének tekintette ezeket ásatójuk. 54 További, kisméretű kőházakból álló településrészletet tártak fel a várhegy északi részén is. A házak szétszórtan álltak, amely falusias betelepülésre utal. A település a 13. század elejére keltezhető. 55 A 12-13. század fordulójára kel49. Ennek lehetőségére FODOR István 1989-ben hívta fel a figyelmet.; Vö. FODOR István 1989. 34.: A gergelyiugornyai, valamint több székelyföldi lelettel kapcsolatban az újraértelmezés lehetőségeire ugyancsak ő világított rá. FODOR István 1989. 33.; 1994. 425. 50. WOLF Mária 1992. 15.; 1996a. 243.: 1996b. 222. 51. SZŐKE Mátyás 1986. 52. KOVALOVSZKI Júlia 1987. 53. TAKÁCS Miklós 1993. 31. 54. ZOLNAY László Régészeti Füzetek Ser. I. No. 28. (1975). 109-110. 55. H. GYÜRKI Katalin 1972. 44.
