Cseri Miklós, Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig - A 2001. október 9-10-én Szolnokon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szolnok: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Szolnoki Damjanich János, 2001)

WOLF Mária: 10. századi település Edelény-Borsodon

8. kép. A 8. ház metszete anyagból jól ismert szikrafogók favázra készített, sövényből, deszkából, gerendából, esetleg téglából álló, általában tapasztott építmények voltak. A szikrafogók olykor nagyobb házrész fölé borultak, de gyakran közvetlenül a kemencék szájához kapcsolódtak. A szikrafogó megakadályozta, hogy a gyúlékony tetőzet tüzet foghasson. A tűzhely meleg lángja, füstje a szikrafogónak ütközve lehullt, és így oszlott szét. A legegyszerűbb, beépített, sík felületű szikrafogókat a helyiség sarkába, a két csatlakozó falra támaszkodva építették fel. Különösen gyakori volt ez a megoldás az archaikus vonásokat őrző dél-dunántúli boronafalú szőlőbeli pincékben.

9 A szikrafogók egy fejlettebb változata, amelyet deszkasípkéménnyel, vagy vízszintes, szintén deszkából készített füstcsatornával egészítettek ki, igen elterjedt volt a Dunántúlon, a Kisalföld délnyugati részén, valamint Vas megyében. A szikrafogókat általában olyan helyiségekben alkalmazták, amelynek nem volt mennyezete. Ez ellentmondani látszik a 8. ház lepadlásolására utaló megfigyelésünknek. A néprajzi anyagban azonban előfordult olyan eset is, amikor a ház egy részét szikrafogó funkciójú födémmel látták el. A magyar nyelvterület nyugati sávjában pedig akkor is alkalmazták a szikrafogókat, ha a helyiséget lepadlásolták, deszkafödémmel látták el.

10 Valószínűnek látszik tehát, hogy a 8. házban egy szikrafogó nyomára akadtunk, amely egyik oldalon a ház falára, másikon pedig a kemenceszáj előtt levert karókra támaszkodott, és közvetlenül a kemenceszájhoz csatlakozott. 9. L. SZABÓ Tünde 1991. 328.; SABJÁN Tibor 1989. 125. 20-21. kép, 128. 25. kép. 10. Magyar Néprajzi Lexikon. Főszerk.: ORTUTAY Gyula 1982. 5. kötet 32.