Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó
- ami Magyarországon szokatlan volt és a mai napig is az - nem okozott különösebb zavart. Ennek ellenére a „városiasság" megkövetelte, hogy az utcáknak neve, az épületeknek házszáma legyen. A házszámok felszerelése 1954-ben kezdődött csak el, és a Technikum városrészben még 1957-ben is voltak olyan utak, amelyeknek neve azért sem honosodhatott még meg a köztudatban, mivel még el se nevezték őket. 42 A város parkosítása szintén a „városias" képet reprezentálta a köztudatban. A parkok és játszóterek funkciója ebben az olvasatban az volt, hogy teret adjanak a szabadidő városias eltöltésének és a gyerekek játékát egy, a gyerekek számára kijelölt térre korlátozza. A sztálinvárosi parkok reprezentatív funkcióját mi sem bizonyítja jobban, minthogy a facsemeték és virágágyások egy részét Budapestről hozták, illetve hogy parkrongálásnak minősült, ha a gyerekek a parkosított területen labdáztak. A tanácselnök, Tapolczai Jenő felháborodva közölte, hogy „a gyermekek nevelőik, tanáruk szeme láttára labdáznak vagy játszanak a füvön és a nevelők ennek megszüntetése érdekében nem tesznek semmit". 43 Az Óvárosban ezzel szemben a kecskék és libák tették tönkre a városias életformát elterjeszteni hivatott parkokat. A tanács végrehajtó bizottságának ülésén Tapolczai Jenő fel is szólította az „óvárosi parasztokat", hogy „legyenek igényesebbek a városképpel kapcsolatban. Érezzék az óvárosiak is, hogy Sztálinvárosban élnek". 44 Az ambiciózus tanácselnök azt is tervbe vette, hogy a Szalki-szigeten a barakktábor helyén parkot létesítsenek, hogy ez legyen a „Sztálinvárosiak Margitszigete". Végül a szigeten halászcsárdát és úttörőtábort építettek. 45 A zsúfolt szálláshelyek miatt a sztálinvárosi parkok egyik sajátos funkciója volt, hogy a fiatal párok esténként itt töltötték pásztoróráikat. Egy 1957-es cikk szerint alkonyatkor a parkban már csak „egy bizonyos fajta látogató" tartózkodott. „Itt-ott halk suttogás, s néha megcsikordul a homok a padot kereső szerelmes párok talpa alatt. Persze hiába keresnek, minden pad foglalt..." 46 A közlekedés rendjének „városias" szabályozására is 1954-től fordítottak egyre nagyobb figyelmet a város vezetői. Bevezették a városon belüli sebességkorlátozást (50 km/h, a Sztálin úton a nagy forgalomra tekintettel 25 km/h), útjelző táblákat helyeztek el, a gyalogosok úttesten való átkelésének helyét „útjelző gombákkal" jelölték ki. 47 A belváros egy részének és a Sztálin út reprezentatív „sugárút" jellegének biztosítása céljából felmerült, hogy a teherautókat és a lovas fogatokat tiltsák ki a Sztálin útról, a Május 1., az Ady Endre és a József Attila utcából. Végül a pragmatikus szempontok győztek: a teherautókat csak az Ady és a József Attila utcából tiltották ki, mivel így nem kellett kerülő úton megközelíteniük a Vasművet. A város „külvilág" felé mutatott képének rózsaszínűbbé tétele végett a távolsági 42. FML. XXIII / 502. 7. d. 1954. március 24.; 13. d. 1957. február 7. 43. FML. XXIII / 502. 7. d. 1954. május 5. 44. FML. XXIII/502. 11. d. 1956. április 12.; május 17; 10. d. 1955. szeptember 9; 7. d. 1954. április 21; 45. FML. XXIII /502. 10. d. 1955. március 10.; 11. d. 1956. április 12. 46. SZH. 1957. 12. 10. 3. 47. FML. XXIII / 502. 7. d. 1954. május 26.; június 23.
