Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

HORVÁTH Sándor: Falusiból városi, parasztból városlakó

Tipikusan „városi" jelenségnek tekintették a fiatalkorú bűnözés megjelenését a sztálinvárosi utcákon. 1956-ban a kamaszkorba nőtt „bűnöző bandák" számára a városi bíróság elnöke egy Makarenko-telep létrehozását is javasolta, amiből végül nem lett semmi.

30 Leghangosabban a prolinegyednek tekintett és a barakktáborokat leszámítva „legfalusiasabb" lakosságú Technikum városrész lakói panaszkodtak a csavargó bandák miatt, pont abban az időben, amikor a 103-as Italbolt bezárásával a Technikum negyedben található Kohász kocsma vált a város egyik „legfertőzöttebb" pontjává.

31 Bár a bandák többségét és a jampecokat is a bűnözéshez kapcsolták, még a Sztálinvárosi Városi Bíróság is elenyészőnek tekintette a fiatalkorú bűnözés arányát a többihez képest. Még 1959 végén is mindössze 150 körülire becsülték azoknak a fiatalkorúaknak a számát városszerte, akik bűncselekményeket (főleg lopásokat) követtek el.

32 A bandák egy része nem csak fiúkból állt. A „falusi" normáktól teljesen elütő módon a városi fiatal lányok hajadonként is gyakran önálló életet éltek. A 14-15 éves lányok kikerülve az iskolából nagyon nehezen kaptak munkát, viszont szüleik és a társadalom nagy része már felnőttnek tekintette őket. Sztálinvárosban az ötvenes évek második felében többször előfordult, hogy más kereseti lehetőség nem lévén, fiatalkorú, 14-15 éves lányok prostitúcióra kényszerültek.

33 Ugyanakkor a sztálinvárosi kórházban 1958-ban végrehajtott abortuszok között igen gyakori volt a 14-15 éves lányokon végrehajtott abortusz, és az esetek többségében a lányok szüleik tudta nélkül, titokban mentek be a kórházba.

34 Ha egy fiatal lány bandába keveredett vagy egyszerűen néhány jampecekre jellemző viselkedési mintát vett át, akkor az előbb említett okok által is befolyásolt sztereotípiák miatt szinte egyből „erkölcstelennek" tekintették. Sztálinvárosban a Bartók Béla Művelődési Ház vált a jampecok egyik fő találkozási helyévé a domináns társadalmat is megjelenítő helyi hírlap szerint. Akkor, amikor a balettiskola és a népitánc-bemutatók is itt zajlottak, hétvégente hangos fiatalok szállták meg a kultúrházat és általában a legújabb jampec divat szerint öltöztek és táncoltak.

35 Ugyanígy a délivárosi és a radari (mindkettő barakktábor) kultúrházak hétvégente a táncalkalom miatt a jampeceknek minősített fiatalok kedvenc helyeivé váltak. Miután a délivárosi kultúrház összedőlt, a délivárosi fiatalok tánchely nélkül maradtak. 1959 végén a szociális ügyekkel foglalkozó tanácsi előadó javasolta, hogy az utcán csavargó fiatalok részére a barakktáborokban is ki kellene jelölni 1-2 szórakozóhelyiséget. Mivel a barakktáborok a távlati tervben megszüntetésre voltak ítélve, és burkoltan megfogalmazva nem tartoztak a városhoz, a fiatalok az utcasarkon maradtak.

36 30. FML. XXIII / 502. 11. d. 1956. július 26.; 13. d. 1957. október 11. 31. FML. XXIII / 502. 11. d. 1956. szeptember 6. 32. FML. XXIII/502. 16. d. 1959. december 21. 33. FML. XXIII / 502. 11. d. A közbiztonság helyzetének megvizsgálása. 1956. július 26. 34. FML. XXIII /502. 16. d. 1959. június 26. 35. SZH. 1954. 02. 09. 1.; 1954. 09. 07. 4.; 1954. 09. 28. 4.; 1954. 12. 17. 3. 36. FML. XXIII / 502. 16. d. 1959. november 9.