Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

HARKAI Imre: Kognitív házrendszerkutatás a népi építészetben

4. kép. Egy lehetséges homlokzattípus struktúrái (HARKAI Imre, 1995. 81.) A házrendszer elképzelt struktúrák kapcsolatából létrejött házmodell, amelyet egy időben befolyásol annak sajátságos funkciója, szerkezete, tömege és esztétikája. A nem modell értékű, tehát a terepen kis számban jelen levő valós házrendszereket variánsoknak nevezzük. A variáns a típus keretén belül létrejövő modellhez viszonyított különbség. A kutatás A kutatás módszere rendszerelméleten alapszik. A virtuális struktúrák bináris viszonypárokkal töltődnek fel (5. kép). A funkciókat átalakító szemiotikai jelek a rendszer elemei. A probléma megoldása szintetikus módszerrel történik. LÉVI-STRAUSS szerint a struktúra a rendszerek működéséhez szükséges logikai feltételek összessége, vagyis a rendszerek alkotóelemeinek belső összefüggései. DERRIDA viszont azt állítja, hogy a struktúrának középpontja van, ami elindítja a „játékot". Struktúraközpontú építészeti megfogalmazásban ez a következőképpen fogalmazható meg: • Az alaprajzi struktúrák középpontja a funkció/kommunikáció és a szerkezet. • A homlokzati struktúrák középpontja a szimmetria. • A tömegstruktúra középpontja az alaptömeg.