Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

HARKAI Imre: Kognitív házrendszerkutatás a népi építészetben

KRAMPEN M. már közelebb kerül a lényeghez, mikor a társadalomban létrejött épületek anyagi formájára vonatkozó gondolatok visszatükröződéséről beszél.

6 Egyes régiókban építészeti szabályok, szerkesztői elvek alakulnak ki a természeti viszonyoknak, anyaghasználatnak, kommunikációnak és a funkció-kielégítésnek köszönve. Népvándorlások és belső migrációk ellenére a régiókban egy sajátságos építészeti kontinuitás alakul ki kisebb-nagyobb idősávokban. Ezekkel a gondolatokkal indítjuk a házrendszerek módszerével történő vizsgálódást. A házrendszerek módszere az építészet-elkülönböződés megállapításánál nem az elemekből, hanem azok virtuálisan leképzett kapcsolatainak szisztemológiai elkülönböződéseiből indul ki. Az objektivizált különböződések pedig az egy területen történt építészeti gondolkodás házrendszerekbe objektivizált különböződései. Egy házat nem csak megépíteni, de elsősorban elgondolni kell. A házrendszer szintetizálása ezért történik két periódusban: az objektum előtti (lehetséges struktúrák) és az objektum felépítése utáni időszakban (valós struktúrák) (1. kép). A házrendszerek építészetszemiotikai megközelítése A tárgy (objektum) nem jelként funkcionál, hiszen akkor egy egyszerű jelképrendszerbe (ahol a tárgy a rendszer része) lépnénk. Kutatáskor a tárgy szerkesztői, anyag- és szerkezeti struktúráit tesszük jellé, és így egy sokkal komplexebb rendszerbe, a tárgy felépítésének a jelképrendszerébe lépünk (2. kép). Ezeknek a jeleknek az interpretálása gyors, hiszen vizualitásuk megkönnyíti az emberi agyban történő elraktározásukat és felhasználásukat. Ezek a jelek sűrített jelentéstartalommal rendelkeznek. Ez nem olyan ikon, ami hasonló a tárgyhoz, hanem olyan ikon, amely sűríti a tárgyhoz kapcsolódó gondolatokat egy központi elv függvényében. (3. kép) Vajon ez lenne a kognitív szemiotika házrendszeri leképzése? A kognitív tudomány a gondolkodás mechanizmusát tanulmányozza. Az előbb említett jelek segítenek az objektum elgondolásának, mint részgondolatok rendszerének a tanulmányozásában. Ezek a strukturált részgondolatok egésszé, tehát elgondolássá, a tárgy tervezési elveinek összegzésévé, vagyis az objektum megszerkesztésévé és felépítésének kódjaivá válnak. Azt is mondhatnánk, hogy a házrendszer egy elméleti jelrendszer valós struktúrákkal. A jel és a jeltipológia útján meghatározott jelstruktúra elemeinek viszonya nem más, mint a jel és karakterei, valamint a jelstruktúra eszmei alapkaraktere közötti különbség. Például, a népi építészeti homlokzat mint jel és annak szimmetriához viszonyított függősége, valamint a népi építészet szimmetriára épülő házhomlokzati alapkaraktere közötti különbség fogalmazza meg bármely népi építészeti homlokzat helyét a házrendszerben, és az építészeti jelrendszerben (4. kép). A legújabb amerikai agykutatás azt igazolja, hogy agyunk apró darabkára tépi a képet és ezeket a darabkákat elraktározza. Elektromos és kémiai úton az idegsejtekbe továbbítja az ingereket. Ez a folyamat az emlékezet kezdete. Az emlékezet apró darabokra szedi a fogalmat. 6. KRAMPEN, Manfred In: GRÁFIK Imre 1995. 570.