Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KLAMÁR Zoltán: Tanyatípusok és tanyai életmód Magyarkanizsa környékén

6. kép. A Szélpál-tanya gazdasági udvara. Az udvar végében fóliával takart széna- és szalmakazlak között jól látszik a párhuzamos telekbeépítés 1941-ben a nagy tiszai árvízkor az út mellett álló tanya összedőlt, majd az úttól távolabb újból felépítették. Azóta a tanyaházon nem változtattak. 1949-től 1955-ig az idős Perpauerék és Szélpálék négyen éltek a tanyán, ekkor született meg Szélpálék fia, János. A gazdálkodás a hagyományos keretek között zajlott. Általában két lovuk, 2-3 tehenük és aprójószáguk volt a tanya körül. A martonosi földet 1967-68-ban a szövetkezetnek adták el, majd 1978-ban a királyhalmi gyümölcsöstől is megváltak. A hagyományos gazdálkodással lényegében sohasem hagytak fel, a tanya körüli földeken kukoricát, búzát, fűszerpaprikát, cukorrépát, dohányt termesztettek, szőlőt, gyümölcsöst műveltek. A 86 mérés (5,3 hold) nagyságú birtokon az alábbi kultúrákat termesztették: búza 18/20 mérés, kukorica 20 mérés, dohány 12 mérés, vagy paprika 10 mérés, kert és gyümölcsös a tanya körül 4 mérés, kaszáló 32 mérés. A dohányt és a paprikát mindig a kifizetődőségtől függően termesztették. A vetésterületen a fent leírtak szerint folyik még ma is a gazdálkodás, a növények szántóföldi aránya csak akkor tolódik el, ha az állatállomány nagysága ezt megkívánja. Ilyenkor a kukorica vetésterülete nő meg, a fűszerpaprika/dohány kárára. A tanya körüli gyümölcsösben korábban tőkefejes művelésű, napjainkban pedig kordonos piros magyarka és kövidinka szőlő, valamint alma, körte, meggy, és korai cseresznye van. A műveléshez minden szerszámuk megvolt: eke, henger, fogas, borona, kusztura (ekekapa). Vetőgépük nem volt, még ma is kézzel vetnek. Állami munka-