Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
DÁM László: A magyar népi építészet kutatása az ezredforduló évtizedeiben
A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET KUTATÁSA AZ EZREDFORDULÓ ÉVTIZEDEIBEN DÁM LÁSZLÓ Az egy évszázadnyi múltra visszatekintő népi építészet kutatása több tudománytörténeti korszakra bontható. Bár jelen előadás célja a 20. század utolsó harmada kutatási törekvéseinek és eredményeinek bemutatása, de ha csak érintőlegesen is elengedhetetlen az előzményekre való utalás. Egy jó évszázaddal ezelőtt az első néprajzi szempontokat érvényesítő leírásokkal egy időben a kutatás középpontjába a magyar építészeti kultúra, pontosabban a „magyar ház" eredetének kérdései kerültek melyeket HUSZKA József, JANKÓ János és HERMANN Ottó munkássága fémjelez. A kérdés körül kialakult vita ösztönzőleg hatott az anyaggyűjtésre, s egymás után jelentek meg a recens anyagot bemutató leírások, nemegyszer éppen az archaikus, „ősi" elemek feltárásának igényével. Azt, hogy az ősfoglalkozások mellett a népi építészet is az etnográfiai vizsgálatok középpontjába került, jól érzékelteti, hogy megindult a téma népművészeti, művészet- és építészettörténeti kutatása is. A magyar népi építészet kutatása azonban BÁTKY Zsigmond munkásságával teljesedik ki, és emelkedik európai színvonalra. Az első tudománytörténeti korszakot az általa A magyarság néprajzában írt Építkezés fejezet zárja le, amely jó fél évszázadon át az egyetlen modern összefoglalásnak számított. A második világháborút követő évtized a néprajztudomány újjászervezésének, a tudományos feladatok és célkitűzések tisztázásának korszaka. Ehhez természetesen szükséges volt a korábbi kutatások eredményeinek értékelése, a kutatómunka módszertani és elméleti kérdéseinek tisztázása. A magyar népi építészetre vonatkozó ilyen tanulmányok szerzői közül VAJKAI Aurél, GUNDA Béla és TÁLASI István nevét kell kiemelnünk. VAJKAI Aurél A magyar népi építkezés és lakás kutatása című munkája megítélésem szerint mind a mi napig a legalaposabb és legkorrektebb tudománytörténeti összefoglalás, és egyben a funkcionális építészeti kutatás elveinek szinte programszerű kifejtése is. 1 GUNDA Béla tanulmányai közül a korszakra vonatkozóan elsősorban kettőt kell kiemelnünk. Az egyik az, amelyben kritikai elemzést nyújt a két világháború közötti magyar népi építészeti vizsgálatokról, és feltárja azokat a követelményeket, feladatokat, amelyek napjaink építészeti kutatása számára is iránymutatóak lehetnek. A másik tanulmány az európai és a magyar építkezés kutatás módszertani törekvéseit foglalja össze. 2 Ha itt most is a „a kor szellemére" gondo1, VAJ KAI Aurél 1948. 2. GUNDA Béla 1954a 373-384.; 1954b 73-102.
