Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GOMBOS András: Egy eleki táncos egyéniségvizsgálata
A gyermekkorában „mestereitől" ellesett figurákon kívül SZABÓ Péter - elmondása szerint - másoktól direkt módon nem tanult. A róla készült filmeket nézve ma még nem állíthatjuk biztonsággal, hogy lettek volna élete különböző szakaszaiban előszeretettel alkalmazott motívumok, s ő maga sem tud ilyeneket említeni. Péter bácsi azt mondja, hogy ő 1954-ben is már azt táncolta, amit ma. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy SZABÓ Péter tánca akkor még nagyon szegényes, egyszerű, s hasonló volt az előző nemzedék táncához. A fiatalabbak tánca akkor inkább a fogásmódokban, a térbeli variálásokban volt csak gazdag, amit főleg a tiganeasca nevű táncukban alkalmaztak. Az a fajta motívumkincs és előadásmód, mely országszerte ismertté tette SZABÓ Péter nevét, s melynek stílusában ma nagyon sokan táncolják az eleki román táncokat, az 1970-es évekre alakult ki. Ekkor ereje teljében, harmincas éveinek második felében járt. SZABÓ Péter motívumkincse további vizsgálatának egyik lehetősége, hogy motívumait SZABÓ Péter különböző életszakaszaiban lejegyezzük, illetve összehasonlítsuk. A filmek egy részénél ennek lehetősége adott, hiszen az 1974-es filmig a szöveges lejegyzés mellett Szabó Péter néhány táncfolyamatának táncjelírással való rögzítése is megtörtént. Ezek összehasonlítása objektívebb eredményekhez vezethet motívumkincsének változása, variálódása tekintetében. Ily módon választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy életének egyes szakaszaiban melyek voltak a legszívesebben használt motívumai, motívumváltozatai. Mivel az elmúlt 25 évben ilyen fajta lejegyzésre nem került sor, ez egy újabb feladatot is jelent, melynek elvégzésében jómagam is szeretnék részt venni. Eddig elsősorban olyan kérdéseket érintettem, amelyek SZABÓ Péter viszonyát vizsgálták, illetve mutatták be a közösséghez és a közösségi tánckultúrához. Bővebb kutatást igényel még a közösségnek SZABÓ Péterhez való viszonya, a közösségi tánchagyomány és SZABÓ Péter tánckincsének az összehasonlítása. Ezzel párhuzamosan más eleki táncos egyéniségek (RUSZ Péter, GÁL György, BOTÁS Pál, GÁL László) táncanyagát, motívumkincsét is a lehető legrészletesebben kell megvizsgálni, s ennek eredményeként még teljesebb képet kaphatunk Szabó Péterről és az eleki tánchagyományokról, illetve annak változásairól.
