Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KARÁCSONY MOLNÁR Erika - TÁTRAI Zsuzsanna: Adalékok a hagyományőrzés lehetőségeihez és módjaihoz a 21. század küszöbén
A bevezetőben említett UNESCO-ajánlás kapcsán az elért eredményeket és a feladatokat következőkben foglalhatjuk össze: - Magyarországon vannak kezdeményezések a folklór oktatásának és tanulásának bevezetésére a hivatalos és az iskolán kívüli oktatás tanrendjébe, de ezek még távol állnak a megnyugtató megvalósítástól Egyelőre a helyi pedagógusok felkészültségétől függ, hogy hogyan és mit adnak át a hagyományokból; - a még emlékezetben élő, és az élő néphagyomány gyűjtése és publikálása napjainkban a legsürgetőbb feladat. A néprajzkutatást ma a pályázati lehetőségek és a különböző alapítványok is segíthetik; - a folklórnak a médiákban való megjelenésére vonatkozó ajánlás annál is inkább megszívlelendő, hiszen a médiáknak hatalmas mozgósító, példaadó ereje lehet a hagyományok megőrzésében. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minél több olyan műsor legyen a rádióban és a televízióban, amely a néphagyományokat sokféleségükben, színességükben, ugyanakkor valósághűen mutatja be. A tapasztalat, a felmérések azt bizonyítják, hogy az elmúlt tíz esztendőben nemhogy növekedett volna az ilyen jellegű műsorok száma, hanem csökkent.' 06 Az országos terjesztésű sajtó látóköréből is szinte teljesen kirekedt a hagyományőrző tevékenységre vonatkozó híradás. Ugyanakkor egyre több helyi sajtóorgánum tartja fontosnak az egy-egy a közösséget közvetlenül érintő eseményről való tudósítást; - az oktatási anyagok (videofilmek) előállítására és felhasználására fokozott figyelmet kell fordítani. Minél több olyan oktatási segédanyagra lenne szükség, amelyek a közelmúlt terepmunkáján alapul és bemutató jelleggel, valamint módszertani szempontból egyaránt jól használható lenne a néphagyomány oktatásában. A 21. század küszöbén már elengedhetetlenül szükséges a multimédiás eszközök használata, a videofilmen kívül a CD, a CD-ROM, 107 az interneten való megjelenés is. A vizsgált időszakban új tendenciák érvényesültek, illetve erősödtek meg. A központilag irányított és ellenőrzött hagyományőrző tevékenységek mellett már a 70-es évektől alulról jövő kezdeményezések indultak el, melyek a rendszerváltás után tovább erősödtek. A hagyományőrzés lehetőségei és módjai kiszélesedtek. Tanulmányunk célja felmérés készítése az elmúlt tíz esztendőre vonatkozóan a folklorizmus néhány jelenségéről, a néprajz oktatásában bekövetkezett változásokról, a hagyományőrzés területén elért eredményekről. Összegzéseinkkel adalékkal szolgálunk a további kutatások számára. 106. Például 1997-ben a Magyar Rádió népzenei műsorairól, és a műsorszerkesztésről felmérés készült, melyből kiderül, hogy a rádióban kevés az autentikus népzene, nem kerül sor autentikus népzenészek bemutatására. Nem számolnak be olyan fontos kezdeményezésekről sem, mint például az „Utolsó óra program". (NAGY Balázs 1997/2. 17.; 97/3. 29.); A televízióban sem jobb a helyzet, Halász Péter 1999-es esztendő első három hónapjában végzett felmérése szerint az MTV1 összesen 92 perc, az MTV2 összesen 68 perc, a Duna Televízió 880 perc népzenei műsort sugárzott. (Halász Péter 1999/2. 3.) 107. Például előkészületben van két CD-rom: „Néphagyományok a Kárpát-medencében" (szerzők: ÁGH Zsófia, KARÁCSONY Molnár Erika, TÁTRAI Zsuzsanna) és „Jeles napok, ünnepi szokások" címmel, (szerzők: KARÁCSONY Molnár Erika, TÁTRAI Zsuzsanna)
