Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BALÁZS Lajos: Erdélyi eredmények és tanulságok az emberi élet fordulóinak kutatásában
a dialektika tagadásával állunk szembe. Vagyis figyelmen kívül marad az a jelenség, hogy az átmenetel folyamatának minden egyes szakasza, mozzanata az előzőekhez kapcsolódik, mint a bújtatással gyökereztetett növény, amelyik a nedveket több pontról szívja. Miért történt ez így? Ezzel a kérdéssel újra a kutatási eszményhez, a kutatási motivációhoz jutunk el. MOHAY Tamás 6 érdekes oppozíciót állít fel az amatőr gyűjtő, hivatásos gyűjtő között a gyűjtési motiváció szempontjából. Az amatőr gyűjtés fő mozgatója a megbecsülés és a közvetlen vonzalom... A másik pólus, az a problémák megoldása. Kutatási hitvallásomban én mindig azon voltam, hogy gyűjtéseim során ne csak értékeket keressek - ahogy MOHAY Tamás is fogalmaz -, hanem válaszokat is, melyeket az adatközlők és én magam adtam meg. Úgy gondoltam, szerencsésebb, ha kérdezve keresem és adom meg a válaszokat a problémákra, míg mások kijelentve mutatnak fel értékeket. A válaszadásban mélyinterjú-alanyaim segítettek. Talán nem túlzok, ha azt mondom, szellemi-szakmai munkatársaimmá tettem őket. A hogyan és miért kérdések csillagzatában bontakozott ki kutatómunkám és épültek monográfiáim. Kutatási eszményem alapkérdéseit: Hogyan születik a gyermek, hogyan házasodik a fiatal és hogyan hal meg az ember társadalmi és kulturális lényként? ugyanabban az emberi közösségben, Csíkszentdomokoson - tudatosan vállaltam azzal a szemlélettel szemben, mely abból indul ki, hogy a gyermek megszületik, a fiatal megházasodik, az ember meghal. Megpróbáltam megérteni az átmenetek folyamatát, az események, rítusok, szokásmozzanatok értékrendjét, a lokális értékek általános magyar vagy egyetemes jelentését, és fordítva, az egyetemes magyar és emberi értékek lokális megnyilvánulásait és megjelenítését. Erre az egyik legszebb példa a kör mágiája a születés, házasság, halál rítusaiban (a „születés és halottas könyv" fedőlapjai is ezt illusztrálják). Aztán kerestem, de erre igazából a harmadik monográfia megírása során nőttem fel, értem meg - az élet nagy fordulóinak hagyományaiban kirajzolódó közvetlen vagy áttételes, de szembetűnő kapcsolatokat, egybecsengéseket. Rájöttem, illetve megerősítést nyertem arra, hogy a paraszti műveltségben, világszemléletben az átmenetek egymást generálják és összefonódnak, arra, hogy az átmeneteket nem lehet didaktikai spekulációkkal sorszámozni, arra, hogy az átmeneti rítusok képezik, talán erőteljesebben, mint a folklór bármelyik műfaja, a paraszti metafizika és transzcendens gondolkodás alapjait. Ezzel összefüggésben látom a hiedelmek, de a sorsfordulók szokásaiban működő, azokhoz fűződő egész mágikus gondolkodás hiten alapuló optimizmusát, hiszen nem ritkán a lehetetlent, a képtelenséget, vagy annak tűnőt ostromolják, látom olykor épp korszerűségét. Olyan élettani törvényszerűségekre jöttek rá - hogy csak egy példát említsek -, amire az orvostudomány a 20. század második felében eszmélt rá: a magzat és a külső környezet interaktív létére gondolok. 6. MOHAY Tamás 1990. 26. 66
