Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZARVAS Zsuzsa: Hagyományos közösség - modernizációs foglalkozás
Saját helyi kutatásaimból nyilvánvaló - ami természetesen egyáltalán nem meglepő - a helyi zsidóság kiemelkedő szerepe a borkereskedelemben. A foglalkozási megoszlás vizsgálata - a rendelkezésre álló adatok hiányosságai ellenére - ezt egyértelműen bizonyítja. A bodrogkeresztúri zsidóság anyakönyveinek feldolgozása során (bár egészen pontos adatokkal még nem rendelkezem, mert az adatbázis kiegészítése, pontosítása még nem fejeződött be, itt tehát egyelőre elsősorban tendenciákról beszélhetünk) szembetűnő volt a 19. század végén, 20. század elején a borkereskedelemmel kapcsolatos foglalkozások nagy száma. Érzésem szerint inkább azt lehet mondani, hogy a haszid közösség - egyfajta misztikus befelé fordulása ellenére kifelé igen racionális életet élt, s megpróbált egy olyan gazdasági tevékenységbe bekapcsolódni, amely biztos megélhetést jelentett számára. Miután erre az időszakra a haszid kirajzások igencsak sok területen jöttek létre, kiterjedt kapcsolatrendszerük révén könnyebben is tudták kialakítani vagy fenntartani kereskedői hálózatukat, és ezzel együtt sikeresen bonyolítani a borkereskedői tevékenységet. A földrajzi immobilitás - KARÁDY Viktor megállapításának némileg ellentmondóan - sem volt igazán jellemző erre a csoportra, mert ha megvizsgáljuk az anyakönyvekből rendelkezésre álló, születési helyre vonatkozó adatokat, a vizsgált időszakban igencsak nagy földrajzi szórtságot mutat a bodrogkeresztúri lakosok származási helye, s az elvándorlás is - a már korábban említett okokból kifolyólag - meglehetősen nagyarányú. Azt mondhatjuk tehát, hogy a saját hagyományaihoz szigorúan ragaszkodó, s ezért mind külsőségeit, mind pedig életmódját tekintve meglehetősen zárt, a paraszti közösségtől elkülönülő haszid csoport ugyanúgy részt vett a kapitalista modernizációs tevékenységben, mint a zsidóság többi rétege, s a közösségi szinten való hagyományőrzés és elzárkózás egyáltalán nem zárta ki a széles körű kereskedelmi tevékenységet. Talán éppen a csodarabbi közvetítő tevékenysége is szerepet játszhatott a keresztény lakossággal való gazdasági kapcsolatok kiépítésében, illetve megerősítésében, hiszen az ő jótékony segítsége - amely bárki számára hozzáférhető volt - közösségének tagjait is közelebb hozhatta a külvilághoz. Természetesen az itt felvázoltakkal kapcsolatban sok kérdés még megválaszolásra, pontosításra vár. Mindenesetre a fentiekben bemutatott példa is igazolhatja, hogy egy - a hagyományaihoz ragaszkodó közösség modernizációs foglalkozásban való intenzív részvétele a történelem adott időszakában nagyon is valós lehetőség.
