Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZULOVSZKY János: A társadalom realizált igényvilága a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Térképlapok egy kutatásból

A bádogosmesterség térbeli megoszlása Vas- és cinkbádog, ónozott vagy cinkezett vasbádog, illetve ólomlapok felhasználásával készíti munkáit a bádogos. Nemritkán rézbádogból való tárgyak is kikerültek a keze alól. Az árszabások tanúsága szerint többek között tölcsért, laskaszűrőt, gyermekeknek szoptatóbádogot, locsolókannát, tésztareszelőt és istállólámpát is készített. „Az épület-bádogosmunkának körébe tartozik a födélnek bádog héjazata, a födélhajlások bélelése, a födél széleinek és az erősebben kiugró, megrongálásnak kitett párkányoknak beborítása, a födél-csatornák, a vízgyűjtők, a vízcsövek, padlás-ablakok, orom-csúcsok a födél gerincén, stb."

34 Kérdéses, hogy 1892-ben mennyire volt differenciált ez az ipar, elkülönültek-e, s ha igen, milyen mértékben az épületbádogosok? Ez a folyamat az ország különböző pontjain más és más lehetett. Sajnos, e foglalkozás múltjával a publikációk csak nagyon gyéren foglalkoztak,

35 így nem nyújtanak elég fogódzót. A magyar néprajz kézművességről szóló összegzésének megfelelő fejezete sem ad kellő eligazítást. Ebben többek között ez áll: „a gyáripar a bádogosmesterség virágzását megszüntette. Legjobban az épületbádogosok tudnak lépést tartani a megváltozott körülményekkel: ereszcsatornákat, vezetékcsöveket, könyökcsöveket készítenek, az építkezéseken szükséges lemezmunkákat, szerelőmunkákat végzik".

36 Ahogy oly sok leírás, ez is meglehetősen ahistorikus, „kortalan": az olvasó nem tudja időhöz kötni. Ugyan a szakma időmetszetünkben való differenciáltságánál önmagában még nem perdöntő, de mindenképpen figyelemre méltó az a körülmény, hogy noha a korabeli népszámlálásnál a Címtár jó néhány szakmánál árnyaltabb foglalkozási nomenklatúrát alkalmaz, egyöntetűen, tagolás nélkül kezelte ezt a mesterséget. A nagytájonkénti elterjedése meglehetősen szélsőséges (2. ábra). Miközben dunántúli jelenléte arányosnak tekinthető, addig az Alföldön mind a népességhez, 2. ábra 33. KISBÁN Eszter 1997. 437-438, 456. 34. A Pallas nagy lexikona II. k. 450. 35. Vö. DOMONKOS Ottó-NAGYBÁKAY Péter 1992. 181. 36. TIMAFFY László 1991. 266.