Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZULOVSZKY János: A társadalom realizált igényvilága a 19. század utolsó harmadában Magyarországon. Térképlapok egy kutatásból
hoz vezethet. így például, ha egy megyében csupán egy adott iparos egy segéddel és két tanonccal tevékenykedik, akkor nála ez a mutatószám máris 200 százalékos. A megyei szintre - amely egyébként igen alkalmas a regionális különbségek összehasonlítására - könnyen adaptálhatjuk az ismert mutatót. Ehhez a következő módon kell meghatározni egy adott mesterség iránti érdeklődés indexét: a tanoncok és a segédek hányadosát megszorozzuk a foglalkozásnak a megye településein való százalékos előfordulásával. Ez az index egyszerre jelzi a szóban forgó szakma térnyerésének (vagy vesztésének) tendenciáját, valamint a hozzá kapcsolódó konkrét igény társadalmi potenciálját. A kutatás forrásáról Egy tíz évvel ezelőtti előadásában FARAGÓ Tamás a következő axiómaszerű kijelentést tette: „A népszámlálások a falusi ipar legjobb és legfontosabb forrásai az iparosok létszámára, ágazati struktúrájára vonatkozóan a 19. század közepe - első világháború kitörése közötti időszakban. Természetesen léteztek és léteznek más forrástípusok is a kisiparra, kézműiparra vonatkozóan; talán elég, ha felsorolásszerűen jelzem őket: iparstatisztikai felvételek (1874, 1884), a kereskedelmi és iparkamarák 1850 után készült kiadványai, az ipartestületek statisztikái (részben az előbbiek évkönyveiben, részben az országos statisztikai hivatal évkönyveiben publikálva), a pénzügyminisztérium szervei által készített adóstatisztikák és különböző, egy-egy ágazatra, iparoscsoportra vonatkozó egyedi felvételek: háziipari statisztikák (1883), cigányösszeírás (1893), malomipari statisztikák az 1863., 1873., 1894. és 1906. évekből. Ide sorolhatók továbbá a kormány egyes elmaradott területek felsegítésére vonatkozó gazdasági akcióiról, valamint a különböző háziipari tanfolyamokról készült jelentései, és a sort valószínűleg tovább lehetne folytatni. Tény viszont az, hogy ha a népszámlálási adatokat az utóbb jelzett közlésekkel összehasonlítjuk, akkor az adott terület és időpont vonatkozásában mindig a népszámlálás adata a nagyobb és a pontosabb". 5 Tanulságos és sokatmondó, hogy e részletező felsorolásban az egyébként igen széleskörűen tájékozott, alapos forrásismerettel rendelkező szerző még csak meg sem említi a gazdasági címtárakat. Ezzel nincs egyedül. Jóllehet, akadnak olyan kutatók (ha nem is sokan), akik egy-egy adatmorzsát felhasználnak ebből a fajta kútfőből is, a többség azonban - még ha munkájában hasznosíthatná is - olybá tűnik, nem is ismeri ezt a forráscsoportot. Mindenesetre a gazdacímtárakat leszámítva 6 tudományos figyelem nem irányult igazán ezekre. Ennek tulajdonítható, hogy noha alapvetően igaz FARAGÓ Tamás idézett megállapítása, mégis som5. FARAGÓ Tamás 1991. 13. 6. E címtárak feldolgozását Magyarországon PUSKÁS Julianna kezdte meg, s a munkálatokba később mások ís bekapcsolódtak. Lásd például PUSKÁS Julianna-SCOTT, Eddie M.-LÁNC Margit 1977. 2. sz. 315-328.; SCOTT, Eddie M.-HUTTERER, Igrid-SZÉKELY Iván 1990. 3-4. sz. 301-357.; SCOTT, Eddie M. 1997. 331-341.
