Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében

bánásmódot és a cselédek tisztjeit a XVIII—XIX. részben fejti ki.

38 Hogy ennek milyen hatása volt, azt BALOGH István a 20. századra vonatkozóan írja le, elmondván, hogy Debrecenben a cívisek körében milyen erkölcs uralkodott. „A szegényekkel való bánásmód tekintetében a következő mérték szokásos: ismerni kell az emberséget. Ebben benne van a munkást megillető bér, az egyéni autonómia tisztelete és a keresztyénre kötelező könyörületesség. Akiben nincs emberség, az rongy ember, nem kap rendes napszámost, cselédet, csak mindenféle csavargót, annak a házánál még a kutya sem marad meg. A gyakori cselédváltozás éppen olyan szégyen, mint akihez nem megy szívesen a napszámos dolgozni."

39 Ugyanezt fejti ki VERES Péter is több novellájában, illetve a Balogh család történetében, ő is a rongy ember kifejezést használva. Ezt követően APÁCZAI az őrt állók (világi és egyházi vezetők) világáról szól, kiemelve az istenfélelmet, a keresztyéni magatartást, s azt, hogy tanulniuk kell, idegen nyelvekben járatosnak kell lenniük és a közért dolgozniuk.

40 Mint láttuk, FAZEKAS Mihály ezt a gyakorlatban, életében is megvalósította. Nála nincs különbség rétegek között, hanem mindenkit a kötelessége kell, hogy vezessen. A Ludas Matyiban így korholja anyja a semmittevő Matyit: Korhely! léhűtő! majd vásárra, pokolba! Mit keresel egész nyáron? jobb hogyha dologhoz Látsz itthon: - az anyó így s így mocskolta le Mátyást. FAZEKAS maga hivatalnokká vált, amellett, hogy füvészkönyvét írta, a szaknyelvet tanulmányozta, s építtette a Nagytemplomot, a Kollégiumot, elindította a Füvészkert megteremtésének munkáit (ennek létrejöttét nem érhette meg), s hivatalnoki precizitással rendbe tette a kollégium kusza számadásait. Ezt költészete is megszenvedte, mert egyre kevesebb verset írt akkor, amidőn már kiforrott esztétikai elvei és gyakorlata volt. Tette kötelességét és boldog volt.

41 38. Meg kell jegyeznünk, hogy szláv eredetű család és cseléd szavunk ugyanaz, de a kettő között nemcsak hangalaki, hanem jelentésmegoszlás is jött létre. Család szavunk voltaképpen a népnyelvben 'gyermek' értelmű, s csak akkor beszélnek családról, ha már van egy gyermek (fiú vagy lány). Cseléd szavunk pedig alkalmazottat' jelent, azaz aki bekerül segítőként, alkalmazottként a családba. A 19. század második felében, s a 20. századra élesedett ki e különbség. Apácza/-nál a vérszerinti gyermek és az alkalmazott egyaránt cseléd, aki teszi a dolgát a gazda és a gazdasszony vezetésével. 39. BALOGH István 1946. 83. 40. E résznek elemzését források tekintetében többen elvégezték. Mi BÁN IMRE 1958. 326-341. részére hivatkozunk, amely talán a legrészletesebb. Azt írja, hogy két más irányú puritánus szemléletet sikerült neki egyeztetni, egységgé olvasztani. Ez külön érdeme. így illeszkedhetett különben a magyar viszonyokhoz, amelyet szintén tekintetbe vett, csakúgy mint MEDGYESI Pál. 41. JULOWViktor 1955. 144-156.