Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SZABÓ László: „Ki a bóldog" - A puritanizmus eszméje Fazekas Mihály költészetében
sú ember. CSOKONAI Vitéz Mihály (1773-1805) az egész kör központja Somogyból való hazatérte után. S folytathatnók a sort, későbbiekkel is, akiket még ismertek vagy a 19. század első harmadában együtt voltak FAZEKAS-sal. (pl. Kerekes Ferenc, aki a Ludas Matyit Bécsben első változatában kiadta, s szellemes előszót is írt mértékre hozzá, vagy Péczely József, aki 1815-ben lett a kollégium tanára). De nem tesszük, mert eléggé hosszú a sor. 24 FAZEKAS Mihály főhadnagy alkotott, rokokó stílusú verseket írt, de megírta a Ludas Matyii is, ami olyan természetességgel szól időmértékesen, hogy ILLYÉS Gyula diákkorában sokáig prózának vette. Ez a debreceni nyelvújítás, a népnyelvből való táplálkozás diadala is, no nem a végső háborút nyerték meg, de több ütközetet Kazinczyval szemben. Hogy nem írt a továbbiakban sok verset, s nem teljesedett ki költészete, annak egyrészt Földi, Csokonai, Domokos Lajos és más barátainak halála az egyik oka. Másrészt az, hogy baráti köre a botanika irányába (s egyben a nyelvújítás felé) fordítja. Természet iránti érdeklődése és kötelességtudata azt sugallta, hogy Földi, Diószegi, s mások ígéretes örökségét be kell fejeznie valakinek. Ez a reformátusok nyelvén szólva szolgálat, amelyet a közösség felé vállalnia kellett, mint jó debreceninek, reformátusnak. 25 FAZEKAS Mihály egész életével is hitelesítette mindazt, amit vallott, leírt, s amit a debreceni kollégiumban elsajátított: a kötelességtudás, a szorgalom, a takarékosság, a köz iránti elkötelezettség, a köz védelme, az érte való odaadó tevékenység, a műveltség és tájékozottság európai szinten, a szerénység és öntudatosság, amely erkölcsileg mindezekre épül, s mindenekelőtt a hit, a vallásosság protestáns módja. 26 Felfogása összegzéseként idézzük egyik versének utolsó három strófáját, amely egybecseng „Ki a boldog" című versének eszméjével: 24. Különböző lexikonok felhasználásával idézzük adatainkat, kiegészítve a debreceni szerzők adataival. 25. JULOW Viktor 1955. 123-139., 144-156. Az életművet elemző tudós bemutatja, hogy miként vállal a kollégiumnál, a városnál közéleti tevékenységet, szinte gályapados munkát, ami megöli a benne lévő versek egy részét, épp akkor, amikor e tekintetben ereje teljében lenne. Mégis alkotásra is kész, s ha megszólal a Kalendáriumban vagy másutt, érett, esztétikailag nagy mércével mérhető verseket ír. Ugyanakkor harcba is bocsátkozik a Debrecent lekicsinylő, korábban őt kedvelő KAZINCZY-val, s másokkal szellemi köre nevében. Vö. FAZEKAS Mihály 1982. 205-207., 273-275. KAZINCZY-nak, aki Debrecent úgymond gyalázza, így kezdi levelét: „Én bajnoknak állottam ki az úr ellen Debrecenből, nem kirendelve, hanem csak magamtól, csak olyanformán, mint szokott kimenni a gazda fia egy magához hasonló, más utcáról való gyerkőc ellen, ki a ház tetejére göröngyökkel hajigálván, a levert nád töremorájával bészemeteli az udvart." 26. JULOW Viktor 1975. 117, Elmondja, mert források erre nem vonatkoznak, hogy saját családjában mit tapasztalt a sajátos debreceni reformátussággal kapcsolatban, s felveti, hogy meg kellene vizsgálni, hogy ez, az általa „kálvinista ateizmusnak" nevezett magatartás külországokban megtalálható-e. Egyház hűség, a templom ritka látogatása, ugyanakkor az adakozó kedv, a kollégium (kultúra) iránti hűség. - Néprajzi gyűjtéseim során számtalan adatot hozhatnék erre (Nagykunság, Tiszahát, Szatmár), s itt van a magam gyakorlata is, családi hagyományként. - FAZEKAS közéleti tevékenységére vonatkozóan lásd még JULOW Viktor 1955. 123-133.
