Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
FÜVESSY Anikó: Az alföldi kerámia stílusváltozásai
A gyulai fazekasok privilégiumokat 1836-ban váltották ki. 18 Új divatú készítményeikkel 1839-től jelentkeznek. A korai munkák között butella, kulacs és boroskancsók fordulnak elő. Edényeik általában fehér alapon zöld, ritkábban sárgászöld mázasok, karcolt motívumok és fröcskölt minták, rátétes kis korongok vagy ujjnyomásos szalagok ékesítik őket. Az agyagmetszésre is találunk korai példát az 1840es kulacs áttört rozettájában. 19 Három butella szignált, kettőt SZABÓ Sándor (1839, 1840), a harmadikat Lutzi István (1849) készítette. 20 Csongrádon a legkorábbi mázas készítmény egy 1848-as zöld mázas, szív alakú, agyagmetszéses tintatartó, mely Balatony Istvánnak készült. 21 Hasáb alakú változataival a Csongrádon is népszerű kétcsöcsű kancsókhoz hasonlóan színben és formában egyaránt vásárhelyi formára vezethető vissza. A 19. század közepéről név szerint is ismerünk két csongrádi fazekast, Iván Józsefet és talán testvérét, Iván Mihályt. Kétcsöcsű kancsókon, hasáb- és könyvbutellán ismerjük fel kézírásukat, melyeket egyszerű szöveg, esetleg kis stilizált virág karcolta díszít, az edényeket sárga vagy zöld máz borítja. 22 A kétcsöcsű kancsók a Dél-Alföldön a 19. század második harmadáig a népszerűbb formák közé tartoztak. Készítőhelyük Vásárhely, Szentes, Csongrád. A durvább korongozású és vastagabb mázú csongrádi példányokat, elnevezésük kantsú, könnyű közülük kiválasztani. 23 A mezőtúri emlékanyagban az 1840-es évek elejétől fordul elő mázas munka. Boroskancsó 1842-ből, butykoskorsó 1844-ből, hordóbutella 1845-ből. Mindhárom zöld mázas, karcolt feliratú. A kis hordót sgraffito virág díszíti, a kancsón ujjnyomásos rátét található. A butykoskorsó és a hordó szignált, mindkettő Kónya János munkája. 24 1846-tól már a feketekerámia sikált motívumait továbbvivő fekete, írókázott díszű zöld mázas edényekre (butykoskorsók, kétfülű bödönök) is találunk példát. Ritkán karcolt motívummal is kiegészülnek, mint Rékási Sándor 1854-es butykoskorsóján. 25 Mezőtúron az 1850-es évek végére már közel harminc fazekas gyártott mázas edényt, melyet zöld máz, a karcolt vagy aláírókázott díszítmény jellemez. A jelzett időszakban Hódmezővásárhely uralja a termelést. Zöld és sárga mázas, karcolt, metszett vagy rátétes díszítményei mellett a sárga mázas, sötétokker vagy sötétbarna alapú írókás edényei is nagyobb körben keresettek. Vásárhelyen fennálló edények és tálasedények egyaránt készülnek. Az írókázott darabok kiszínesedése a reformkori kezdemények után a 19. század közepétől kísérhető nyomon. Az első hullámban létrejött közepes nagyságrendű központokra a zöld vagy sárga mázas karcolt, metszett vagy rátétes díszítményű darabokkal hatott. 18. DANKÓ Imre 1963. 5-6. 19. EFM 54. 171. 1. 20. NM 69. 153. 26.; MFM 50. 828. 1.; EFM 54. 164. 1. 21. TLM 58. 1. 200. 22. TLM 70. 1. 24.; TLM 70. 1. 27.; NM 76. 117. 2.; NM 76. 117. 1.; MMM 52. 3229. 1 23. NM 76. 117. 3.; KJM 89. 39. 1.; TLM 58. 1. 3.; NM 94. 22. 57.; TLM 58. 1. 125. 24. Sántha-gyűjtemény (Karcag), KHGY 67. 1. 232.; NM 78762. 25. DaM 81. 164. 1.
