Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

ZENTAI Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a kora újkorban

5. kép. Lendvadedesi (Zala m.) ácsolt ágy a 18-19. század fordulójáról. Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Fotó: ZENTAI Tünde 2000. A boszorkányperek paraszti tanúi ebben a században is folyamatosan beszámolnak a bölcső használatáról az ország minden táján, amit megerősítenek az egyéb levéltári források is. Az asztalos árszabások leírják fajtáit, ringó és állványos (1705) szerkezeteit, és 1706-tól arról is tájékoztatnak, hogy „vásári" tömegtermékként is kaphatók, festett és natúr kivitelben. De dokumentált a teknő (1716) és a lepelbölcső (1711) is. Ma még a népi bölcsők legkorábbi évszámos tárgyi emlékét csak 1837-ből ismerjük a Somogy megyei Bonnyáról, de rendelkezünk középkori ácsolt technikával készült, vésett és festett díszű darabokkal a Dunántúlról. Az asztalosmívű ágy mellett továbbélnek az ácsolt szerkezetek, amelynek a bizonyítékait 'szökröny ágy' néven találjuk a Zala, Vas és Sopron megyei inventáriumokban 1753 és 1850 között. Ezen középkori ládatechnikával épített ágynak a Nyugati-peremvidéken több tárgyi emléke maradt fenn (5. kép), közülük azonban csak az 1840-ben készült kercaszomori példány datált. Szórványos följegyzések (Keszthely, Nagykőrös) tájékoztatnak arról, hogy a 18. században létezik még a kötélhálós fenekű ágy is. Számos 'szalmaágy

1

, 'sövény ágy', 'hárságy' leltári tétel tanúsítja az antik eredetű dikó használatát a Dunántúlon, az Alföldön és Erdélyben. A fölsorolt különböző típusú fekvőbútorok mellett egy sereg adat szól arról, hogy sokan alszanak szükségágyakon, különösen ott, ahol többen laknak egy fedél alatt. Az 1784-87-es népszámlálás adatai szerint a lakosság egyharmada él nagycsaládi közösségben, ami részben a feudális telki gazdálkodás sajátja, részben a 18. századi demográfiai robbanás következménye. A nagy létszámú „ház-