Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BARTHA Elek: A szakrális térszemlélet koncepciói az ezredforduló folklorisztikájában

A tér, a minket körülvevő környezet önmagában is kínál tájékozódási pontokat, amelyek egy része objektív adatként kerül rá a térképekre. Ezek a térképek azon­ban elsősorban a tájat nem ismerők számára készülnek, és a könnyebb eligazo­dást szolgálják. Hogy a benne élők számára miben ragadható meg a térben rejlő jelentéstöbblet, azt Radnóti ismert költeményének sorai (Nem tudhatom...) mutat­ják a legszemléletesebben. Annál is fontosabb erre a költeményre utalni, mivel benne a humanizált „tájék" többirányú szakralitása is megfogalmazódik, az indivi­duum szintjétől a közösségi motívumokig. A kartográfia által rajzolt térképek mögött ezer és ezer szubjektív térkép műkö­dik, rajtuk ugyanannyi vagy még ennél is több az egyéni vagy közösségi szakralitás által kitüntetett pontok, egyének, közösségek kultikus vagy szakrális te­reinek száma. A mindenki által használt térképekre ez utóbbinak is legfeljebb csak töredéke, a műemléki, turisztikai értékeket hordozó térelemek egy része került fel. Szakrális tájak, helyek, térbeli struktúrák A nemzetközi szakirodalomban rendre felbukkannak a tér „szakrális tájnak," „szent helynek" nevezett szegmenseire irányuló, ezen fogalmak tisztázását célul tűző törekvések. Előadásomban nem célom most ezeknek a terminológiai kérdé­seknek a lezárása. A fenti fogalmakat a szaknyelv „szakrális tér," „szakrális táj," „szent hely," „kultikus tér," „rituális tér" és egyéb formában használja. Gyakori a tér­fogalom általánosabb jelentésű, a táj, a hely kissé „földrajzibb" megközelítése. A fogalom használata során szélesebb körben is megfigyelhető ez a kettősség.' 2 Az egyéni, közösségi, családi, etnikai, vallási stb. szakrális terek részben egy­más mellett, részben az emberi lakótér keretei között, egymásra rétegződve mű­ködnek, illetőleg működtetik a hozzájuk tartozó vallásosságot vagy gondolati rend­szert. Ennek leglátványosabb formája, amikor több vallás vagy ideológia egyazon teret lát el a saját szent helyeivel, a szentség jegyeivel. Ugyanazon vallás is a sa­ját szakrális terét több rétegben egymásra épülő módon alakítja ki. A szakrális te­rek így térstruktúrákat alkotnak: a tér egyazon pontja különböző vallások, identitá­sok, gondolatkörök szakralitását hordozhatja egyidejűleg. A szakrális tér rétegei és szintjei A szakrális tér fogalma a tér különböző szintjeit foglalja magában. Közkeletű ebben az összefüggésben „mikrokozmosz - makrokozmosz" kettősségről beszél­ni. A szintek azonban ennél árnyaltabb képet mutatnak, és nem is mindig különít­hetők el élesen egymástól. A szakrális tér a működése során érintett egyének és közösségek alapján há­rom szintre tagolódik: az individuum szintje, lokális/közösségi szint, vallási/felekezeti szint. 12. Vö. például KAPLINSKI, Jan 1997. 21-22.

Next

/
Thumbnails
Contents