Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

K. CSILLÉRY Klára: Tér- és időszemlélet a mátraalmási (szuhahutai) famunkásoknál

túlbecsülték. Szerintük ugyanis az ideköltözés 300-400 évvel ezelőtt történt. Az iskolába jártak ezt az ott tanult eseményekhez igyekeztek viszonyítani: „Az má régen vót, akkó még nyílpuskáva harcótak." „Azok a régiek csak azután jöttek be, hogy a törököket kihajtották." „Úgy mondják, Rákóci idejébe telepítettek." A saját idejükben történteket az élet nagy szakaszai szerint datálták: „még olyan gyerek vótam", „suhancár gyerek vótam", „mire suhanc lányok vótunk", „lánykoromban", „akkó má megházasottam", „ő má öreg volt", illetve a családtagok életéhez viszonyítva: „enyim nagyapám korában" vagy a nagy országos eseményekhez: „világháború előtt", „múlt háború után", „második háborúba". Hozzátehetem, a jövőre vonatkozó elgondolásokról nem gyűjtöttem adatokat. Rövid távú tervekről, a leányok kiházasítására való felkészülésről, a ház reménybeli bővítéséről és hasonlókról hallhattam, de messzebbre tekintőket nem jegyeztem fel és ilyenre vonatkozó utalásokra sem emlékszem. Végezetül ismételten meg kell mondani - miként erre már a bevezetőben utaltam -, hogy a jelen összefoglalás nem a legfrissebb kutatási eredményeket mutatja be, hanem egy, a kutatásban újabban tért nyerő szempontoknak megfelelni igyekvő válogatás a mintegy 50 évvel ezelőtti, kiterjedt szuhahutai terepmunkám anyagából - mondhatni, egy történeti adattárból. Magától értetődő, hogy fél évszázad elmúltával csakis azt lehet bemutatni és összefoglalni, amire annak idején a megfigyeléseim kiterjedtek, illetve amire vonatkozóan a kutatott közösség tagjaihoz kérdést intéztem. A vizsgált életforma mára eltűnt, az akkori társadalom aktív tagjait szinte mind eltemették már, napjainkban az akkori fiatal- és gyermekkorúaktól adalékokat lehet ugyan szemelgetni, de ez az egykor eleven valóságában megtapasztalt háziiparos és kereskedő életmód összefüggő rendszerének legfeljebb hozzávetőleges rekonstruálásához nyújthat támpontokat, annak hiteles megismeréséhez semmiképpen sem.'

9 Természetesen ma már tudnék nem egy újabb kérdést feltenni egykori, oly segítőkész adatközlőimnek, de ez a lehetőség elmúlt. Mégis remélem, az egykor tapasztaltak nyomán itt megrajzoltak is tudnak figyelemre érdemeset és további kutatásra ösztönzőt nyújtani a szakma számára. Az egykori szuhahutai faszerszámkészítők tér- és időszemléletét bemutató vázlat végére érve, többféle megoldásra váró feladat fogalmazódott meg bennem. Legfontosabb annak a megállapítása lenne, mennyiben hordozott a szuhahutai faszerszámkészítők gondolati térképalkotása és időszemlélete általános vonásokat, ami egyezhetett a megfelelő foglalkozású és termékeiket hasonló módon értékesítő falusiakéval, és mi tekinthető benne esetleg egyedinek. Ami a szuhahutaiak mentális térképe vagy az időszemlélete, időbeosztása esetleges sajátos jegyeinek meghatározhatóságát illeti, arra nézve mindenesetre elbizonytalanítónak látszottak a jelen összefoglaláshoz áttekintett tanulmányok, így például CSÉFALVAY Zoltánnak az előbbi témakörre irányuló, széles körű szakirodalomra támaszkodó vizsgálódásai. Ezek ugyanis arról győznek meg, hogy az ismert térben művi segédeszköz, térkép nélküli eligazodás, a megélt tapasztalatok és begyűjtött információk alapján történő kognitív térkép alkotása általános és tipi19. Hasonlóképp volt ez már 1989-ben is. Vö. Cs. SEBESTYÉN Kálmán 1990.