Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KARACS Zsigmond: A körülöttünk lévő világ és a múló idő a földesi emberek szemében

Ritók Dániel jóvoltából ismerhetjük meg rajzon és leírásban a földesi udvarházak 17. század közepi elhelyezkedését.

18 Ebből az alapból kiindulva, a nemesi igazolási iratok és osztálylevelek segítségével, beilleszthetjük a térbe és az időbe a földesi famíliák többségét. Az 1723. április 10-i és az ezt követő királyi rendeletek kötelezték a vármegyéket a kebelükben élő nemesek egyénenkénti igazolására.

19 A bemutatott iratok és a nemesi joggyakorlatot bizonyító tanúvallomások a földesiek többségénél nemesi jogaik megerősítését jelentették. A vizsgálatokat lezáró 1754-55. évi országos nemesi összeírásban 88 földesi családfő szerepel, köztük csak 10 armalista, a többi birtokos nemes.

20 A később beköltözőitek irataik felülvizsgálata után kerülhettek fel a nemesi összeírásokba. Sok korabeli vizsgálatot utólag áttanulmányozva, néha számomra érthetetlen módon fogadták el vagy utasították el egy-egy család nemességének igazolását. Természetesen mindig akadtak, akik kellő jogalap nélkül próbáltak felemelkedni, s ugyancsak voltak, akik kiváltságaikat hagyták elenyészni. A tér és idő viszonyításában általában mindenki saját magából, a saját helyzetéből indul ki. Földhözragadt térszemléletünket akár területszemléletként is emlegethetnénk. Ha a Magyar értelmező kéziszótár ide illő szócikkét felütjük, az meg is felel a tér egyik értelmezésének: terület, térség, mely a föld felszínének egy része.

21 Félreértések elkerülése érdekében erre a változatra gondolunk dolgozatunk tér fogalmában. Ha egy állam területét számba vesszük, a fölötte lévő légtértől nem szakíthatjuk el, pedig ritkán jut eszünkbe, hogy az is odatartozik. Hihetetlen, az idő múlása mennyire benne van minden gondolatunkban és talán nem is vesszük észre mikor, melyik szavunkban rejtezik. Akár elődeinkről, akár utódainkról szólunk, ők elválaszthatatlanok az időtől. Szüleink, nagyszüleink vagy gyermekeink, unokáink, a nemzedékek egymás utáni rendjében, mindkét irányban, időben mind távolabb kerülnek tőlünk. Itt álljunk meg egy pillanatra, és keressük meg a Nyelvművelő kézikönyv második kötetében a szépapa, szépanya szócikket. „Jókai és Mikszáth korában a szépapa még dédapát jelentett, ma inkább valamelyik nagyszülő nagyapját vagy dédapját, illetve távolabbi pontosabban meg nem határozott fokú férfiősünket, ősapánkat értjük rajta."

22 Az elnevezések helycseréjének okáról számot adni nem tudok, eléggé eddig nem is kutattam. Szó nélkül mégsem mehetek el a jelenség mellett. SZABÓ László A magyar rokonsági rendszer című munkája oldalain a nagyapa után a dédapát találjuk, a mai köznyelvben ezt a sorrendet használják.

23 Tegyük mellé a felsőfokú levéltári képzés tankönyvét a történeti segédtudományi alapismeretekről, itt a rokonsági fokozatok magyar elnevezése alatt nagyapa, szépapa, dédapa a megfelelő kifejezés.

24 A tör18. De Scriptio Curialis Possessionis Feuldes (Leírása a kuriális birtokosoknak, Földes). A Ritók család iratai. Magánkézben. Dolgozatunk mellékletében közöljük. 19. MARCZALI Henrik 1898. 108.; HERPAY Gábor 1936. 86. 20. OL A 75. Kancell. Lt. Cathal. Nob. Nr. 30. 21. Magyar Értelmező kéziszótár 1972. 1359. 22. Nyelvművelő kézikönyv II. 1985. 799. 23. SZABÓ László 1980. 54.; MADÁR Ilona 1993. 306. 24. BOTTLÓ Béla 1963. 85.