Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
PETHŐ László: A vidéki munkásság antropológiája
Györgyi presszó Kisújszállás Az esettanulmányt MODLA Réka készítette 1999-ben A 12 000 lakosú Kisújszálláson a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek száma viszonylag szerény, azonban a kocsmák és a presszók száma egyre gyarapszik, ma már meghaladja az ötvenet. A megfigyelt presszó az itt lakók által „falunak" emlegetett városrészben található. Ez a régen Kisújszállással összeépült Bittszerfalu melletti új lakóövezet. Az első házak az 1980as évek elején épültek, s körülbelül tíz év alatt alakult ki a telep mai arculata. E terület a városközponttól nagyon távol esik (kb. 2-2,5 km), ezért a telekárak viszonylag alacsonyak voltak. Ennek következtében elsősorban a fiatalok és a kevés tőkével rendelkezők költöztek ide. Ekkor még a környék ellátottsága igen alacsony szintű volt. Az itt lakók többsége a helyi üzemekben dolgozik, de sokan ingáznak naponta a környező települések egyikén lévő munkahelyükre. A lakótelepen lakók között a szakmunkásképzőt végzettek, illetve az érettségizettek vannak túlsúlyban, kevesen akadnak, akik főiskolai, egyetemi diplomával rendelkeznek. A lakók közül mintegy 5-6%-os a munkanélküliek és a szociális járadékokból élők száma. Az 1980-as évek végén épített az önkormányzat a lakótelepre két, tizenhat lakásos sorházat. Ezekbe már főleg értelmiségiek és vállalkozók költöztek. Életkorukat tekintve az ideköltözők 23 és 35 év közöttiek. Ekkorra a környék ellátottsága jelentősen javult. Megjelentek az üzletek, elkészült az úthálózat, s-a városban itt a legkorábban - a csatornahálózat. A Györgyi presszó 1990-ben nyílt meg - a sorházakat és családi házakat elválasztó utcán - az elemzett presszó, amely ekkor még étteremként és sörfőzdeként is működött, s máig a telep egyetlen vendéglátó egysége. A tulajdonos saját házával együtt, egyszerre építtette a helyiséget, amely a megnyílása óta magánvállalkozásként működik. Két éven keresztül nemcsak a környékről, de a városból is nagyon sok vendég érkezett, főleg a helyben főzött házi sör kedvéért. 1992-ben a sörfőző elköltözött, s ezzel a helyiség már csak presszóként és étteremként működött. Nem sokkal ezután egy - ugyancsak a telepen, de már a sorházakban lakó vállalkozó bérbe vette a tulajdonostól, s azóta is ő üzemelteti. A presszót a tulajdonos lányához hasonlóan Györgyi presszónak nevezik. E környéken megszokott, miszerint a tulajdonos lányáról nevezik el a helyiséget. A cégtábla mellett egy kinagyított fénykép is látható a kislányról, ami majd 10 év eltelte után már igencsak cserére szorulna. Idővel az üzlet „nem hivatalos" nevet is kapott, a látogatók egyszerűen Mózsik-kocsmaként emlegetik. Ezt a nevet a bérlő után kapta. Vele igen jó viszonyban vannak a vendégek, és sokszor csak úgy emlegetik, mintha csak ellátogatnának a szomszédhoz, (például „Átmegyek egy kicsit Mózsikhoz".) A kocsma épületéhez kis, betonos udvar tartozik, amit nemrég újítottak fel. Ezt magas vaskerítés veszi körül. Kerékpártároló nincs, így a járművek kívülről és belülről a kerítésnek vannak nekitámasztva. A nagyobb értéket képviselő motorkerékpárok a fal mellé, az ablakok alá vannak tolva. (Simson, Riga, Babetta)
