Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
CSOMA Zsigmond: „Az bábák babonás füve" (Növényismeret és gyógyítási gyakorlat a középkortól napjainkig)
ról a komplikált, sokféle ismeretet, nagy tapasztalatot, speciális tudást, emberi érzékenységet, gyöngédséget igénylő foglalkozásról, amely az orvosláson belül, és azon kívül boszorkánysággal viaskodó légkörben vergődött a középkori Magyarországon is. Magyarországon 1578-ban jelent meg MELIUS Péter magyar nyelvű Herbáriuma, az első magyarországi és magyar nyelvű botanikai, füvészeti szakkönyv. A kötet növényábrázolásokat még nem tartalmazott, holott ekkor már Európában több olyan füveskönyv (Kreuterbuch) közkézen forgott, amelyek szép, sokszor művészi növényábrázolásokat tartalmaztak. MELIUS könyve után hamarosan, 1583-ban jelent meg a nyugat-magyarországi gyűjtéseit csokorba kötő Carolus CLUSIUS könyve, BEYTHE István németújvári prédikátor munkatársi segítségével, amely már sok növényábrázolással (367 db) gazdagon illusztrált, egyben a legelső magyarországi növényábrázolásokat is tartalmazó mű. Mivel a szerzők egymás munkáját ismerték, személyes kapcsolatban is álltak, úgy gondolom, hogy a növényábrázolásokat a bábafüvek azonosításánál, ismertetésénél fel lehet használnom. MELIUS, a kor jellemző növényeit ismertető szakmunkájában az egyik legrégibb női gyógyítómesterséget, a bábaságot is többször említette. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy: - mely növényeket említették a magyarországi füveskönyvek a bábákkal kapcsolatban, ezeket igyekszem meghatározás 4 után be is mutatni, - milyen hatásai voltak ezeknek a füveknek, növényeknek, lehetett-e gyógyászati hatásuk és hogyan használták fel őket, - a népi hiedelemben milyen szerepük volt, és mi volt a szerepe a 15-16. századi füveskönyveknek a magyarországi népi gyógyításban, - milyen növényeket ajánlottak a korabeli füveskönyvek az asszonyi, női bajokra, és mi a hivatalos gyógyászati állásfoglalás ugyanebben a kérdésben ma a gyógyfüvek gyógyhatásait javasló szaktudományban? A magyar szókészletben a „bába" előtagú szóösszetételek a bábamesterség ismertségét és régiségét jelentették, hiszen ezért hasonlítottak vele össze mást, illetve ezért hoztak kapcsolatba vele más fogalmat. Mindez a növények világában is így volt, ami viszont a bábához, gyakran a gyógyító, javas, misztikus vénaszszonyhoz kapcsolódó ambivalens érzelmeket is jelentette, - mint azt DEÁKY Zita a bábamonográfiájában említi. 5 így bábaszilva névvel illették a rosszul fejlődött, aszott, már ráncosodott szilvát, bábasegge-gomba névvel az érdes, barna színű, keserű tinórugombát, bábabéles-mályva névvel a Malva sp. dísz- és gyógynövényt, amely abortívszer is volt, bábaguzsaly-zsurló névvel is nevezték az 4. A meghatározáshoz CLUSIUS, Carolus 1583.; BEYTHE András 1595.; CSAPÓ József 1775.; RÁPÓTI Jenő-ROMVÁRY Vilmos 1987.; SZABÓ Attila 1979.; CSAPODY Vera-PRISZTER Szaniszló 1966.; PRISZTER Szaniszló 1986. munkáit használtam fel. CSAPÓ sokszor már nem ismerte az elődei által említett füveknek bábák általi használatát, ami a 18. század végi orvosgyógyászatí fejlődést és a bábák egyértelmű szakmai elítélését, megvetését jelentette az orvostudomány szempontjából. 5. DEÁKY Zita 1996. 32.
