Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
GILYÉN Nándor: A magyar népi építészet változása (integrálódás) a 20. században
megszűnéséhez, és ennek következtében a hagyományos népi kultúra felbomlásához. A hagyományos kultúra javai így leértékelődnek, az újítások könnyen meghonosodnak. 8 A lakásigények növekedése A 19. században falun még csaknem általánosnak mondható az egyszobás lakás. A 20. században viszont eleinte inkább a presztízs-szempontok („tiszta szoba"), majd később már a tényleges lakásigények az alaprajz fejlődését, a lakás alapterületének jelentős növekedését követelik meg. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni a komfort iránti - korábban ismeretlen - igény jelentkezését is. Mindez az előzőekben tárgyaltaknak szinte egyenes következménye. Az építőipar fejlődése Míg korábban túlnyomórészt helyi anyagokat használtak az építkezésekhez, és legfeljebb a nélkülözhetetlen építőanyagot (elsősorban a fát, ha helyben már nem volt elérhető) szerezték be távolabbról, az építőanyag-ipar és a szállítás fejlődése ezt a kötöttséget megszünteti. A gazdasági lehetőségek javulásával párhuzamosan növekszik a tartós építőanyagok (például tégla, cserép) iránti igény is. Lehetőség nyílik az addig elsősorban csak városokban használt korszerű szerkezetek (például vasgerendás vagy vasbeton födém, hő- és vízszigetelés stb.) építésére. Az új építéstechnológiák is megjelennek a falusi építkezéseken (például korszerű betontechnológia, emelőgépek). Az új építészeti stílusok gyors elterjedése Míg régebben a magas kultúra és a falu közötti kapcsolat nehézkessége, társadalmi gátjai, a népi kultúra konzervativizmusa miatt az építészeti stílusok csak nagy késéssel jelentek meg a népi építészetben (például a barokk a 19. század második felében), ez a stíluskésés megszűnőben volt, sőt a 20. század második felében lényegileg megszűnt. A 19. század végi eklektika már a 20. század elején követésre talált, a század eleji szecesszió az első világháború után (bár általánossá sohasem vált). A 20. század utolsó évtizedeinek „posztmodern" törekvései pedig már csaknem városi megjelenésükkel egy időben tapasztalhatók falun is. 8. Tapasztalható azonban egy ezzel ellentétes jelenség is, a városi értelmiség egyre jobban felfedezi a népi kultúra értékeit, ezt utánozza, illetve felhasználja. Az építészet területén ide sorolhatók például az ONCSA és hasonló akciók keretében állami kezdeményezéssel létesült lakótelepek, napjainkban a régi parasztházak nyaralóvá, néha állandó lakássá alakítása, az új épületeken a hagyományos népi építészeti elemek felhasználása.
